Ha én kommunista vagy fasiszta diktátor lennék, betiltanám a romkocsmákat. Mert ott vannak azok a SPOILER1 bölcsészek, meg kultúrantropológusok, meg esztéták, meg a hogyabánatba nevezhető élhetetlen lúzerek, akik értelmiségiek, meg irodalmárok, esetleg egyetemisták.
Na, mert ezek olyanok, hogy versenyeznek egymással, hogy melyikük tud egy perc alatt többször egy értelmetlen mondatba belekeverni olyan neveket, mint Robert Walser, meg Maupassant, meg, J. D. Salinger, meg Thomas Pynchon, meg Hölderlin, meg Musil, meg Kafka, meg Gombrowicz, meg Traven, meg Pessoa, meg Borges, meg Saramago, meg Magris, meg Tolsztoj, meg Wittgenstein, meg Beckett, meg Duchamp, meg Proust, meg Marguerite Duras, meg Rimbaud, meg Szókratész, meg Victor Hugo, meg André Gide, meg Barthes, meg Robbe-Grillet, meg Brautigan, meg Camus, meg Oscar Wide, meg Canetti, meg satöbbi.
És akkor ezek azt hiszik, hogy ettől ők olyan rettentően okosak. Hát nem! SPOILER2
Mert ez a könyv tiszta értelmetlenség, mert arról szól ami nincs. SPOILER3 Illetve ami van. A szellemi impotenciáról. Az akarat hiányáról. A lébecolásról. Az írók hagyományos és általános korlátoltságáról, hogy felismerjék milyen a jó irodalom. Ezért kell nekik megmondani, hogy milyen elvárásaink vannak velük szemben. Már küldöm is az államtitkáromat vagy miniszteremet – a fene se tudja, hogy most akkor ez melyiknek is a hatásköre – hogy megmondja nekik. De ez már késő. Ez a könyv itt van. Nem jó ez így, mondanám én szomorúan, ha kommunista vagy fasiszta diktátor volnék.
Nem vagyok semmilyen diktátor, de ez a könyv nekem sem tetszett igazán. Uncsi volt. Oké, nem lehet minden könyvben kaland meg szerelem, de azért többet vártam. Hogy jussunk a könyv elejétől a végéhez érve valami újdonsághoz, valami eredeti gondolathoz. Az talán túlzott elvárás lett volna, hogy ha semmiről sem szól, akkor legalább a semmiről szóljon, de mégis. Legalább karcolgathatta volna a semmit.
Megmondom őszintén, sokkal jobban szórakoztatott volna, ha az irodalom helyett a fociról szólt volna, a kihagyott helyzetek, az elmaradt gólok szomorúságáról. Egy, a hosszabbítás utolsó percében fölé rúgott tizenegyesben én megérzem a tragédiát. Számomra a meg nem írt művek érdektelenek, amikor ott van a rengeteg elkészült remekmű.
SPOILER1 alatt: nem mondom ki ZSIDÓK!, nem mondom ki ZSIDÓK!
SPOILER2 alatt: Nem tiltanám be a romkocsmákat, csak államosítanám őket, aztán bérbe adnám a haverjaimnak, és kötelező lenne bennük a nemzeti zászló, meg a disznótoros pálinka, és akkor az nagyon egészséges és nagyon nyereséges volna.
SPOILER3 alatt: Nincs benne például a nagy magyar költő, Wass Albert sem, pedig ő aztán valaki volt. Milyen könyv az, amelyikben nincs benne Wass Albert? De legalább Imre Kertész benne lehetne, ahogy szidja a migránsokat és a Európa bukásáról borong! De ő sincs benne. Az egyetlen magyar, aki belekerült, az Lukács György, akiről jobb, ha hallgatunk.