vargarockzsolt

A történelemnek nincs olyan értelme, amelyet meg lehetne menteni úgy, hogy hátat fordítunk Auschwitznak, nincs olyan Isten, akit Auschwitznak hátat fordítva is imádni lehetne.
57. oldal

A kereszténység szerint nem az az első kérdés, hogy ki beszél, hanem az, hogy ki szenved.
113. oldal

…az unokák boldogsága sem teszi jóvá az apák szenvedését, és semmiféle társadalmi fejlődés nem engeszteli ki azt az igazságtalanságot, amelyben a halottaknak volt részük.
115. oldal

Az idő nem Prométheuszé vagy Fausté, hanem – Istené. Isten nem az idő túloldalaként jelenik meg, hanem az idő rohamosan közeledő végeként, az idő határaként, megmenekülést szerző feltartóztatásként. Az apokaliptika tekintete előtt az idő elsősorban a szenvedés idejeként mutatkozik.
178. oldal


Ez a könyv egy 80 éves paptanár, professzor, a 20. század második felének egyik legjelentősebb katolikus teológusának munkája, szándéka szerint egy politikai teológia megalapozása, a teodicea középpontba állításával.
A teodicea kísérlet annak bizonyítására, hogy a világban tapasztalható rossz és gonoszság összeegyeztethető a bölcs, jóságos és igazságos Istenbe és a gondviselésbe vetett hittel. Metznél ez a probléma egy személyes traumából indult ki SPOILER1, de ebből a traumából az egész emberi világ válságára tudott általánosítani, különös tekintettel Auschwitz erkölcsi és teológiai jelentőségére.
A könyv teológiai teljesítményének megítélésére nyilván nem vagyok kompetens, nem csak azért, mert a teológiát csak laikus, érdeklődő szinten ismerem, hanem azért is, mert ateista vagyok. A könyv adatlapjához csatolok néhány linket, amelyeken keresztül komolyabb, szakmai értékelések elérhetőek.
Szerintem Metz végtelenül tisztességes ember, akinek a szakmai tudása is megkérdőjelezhetetlen, ugyanakkor életkora, személyes élettörténete és hivatása miatt annyira következetes, hogy az a tanítását valójában követhetetlenné teszi. Lehet, hogy igaza van, de ez az igazság SPOILER2 örömtelenné teszi-teheti az embert.
Ugyanakkor Metz megközelítését, mint erkölcsi mércét, érdemes észben tartani.

A könyv adatlapjához csatolt karcokra is felhívnám a figyelmet. Ezekben Johann Baptist Metz és Jürgen Habermas, Hamvas Béla, Elie Wiesel, Th. W. Adorno, Karl Rahner, Mezei Balázs és Káldos János gondolatait állítom egymás mellé.

SPOILER 1: a 2. világháború idején diákként a fronton egy támadást egyedül élt túl a századából – a legelső bevetésüket megelőzően egy küldetés miatt rövid időre elhagyta a századát, és amikor visszatért, mindenkit, az összes diáktársát halva találta
SPOILER 2: a világban létező emberi szenvedés folyamatos tudatban tartása – memoria passionis – a szenvedés (Jézus szenvedése a keresztfán, és minden ártatlan ember szenvedése) emlékezete