A könyv sztorija szenzációs. Élt Angliában 1957 és 1974 között, egy világhírű magyar tudós*, Lakatos Imre matematika- és tudományfilozófus, akinek a múltjáról váratlanul egészen sötét dolgok derültek ki. Még 1944-ben, Magyarország német megszállása idején, Nagyváradon egy kis létszámú illegális kommunista csoportot vezetett, és e csoport egyik tagját, egy fiatal zsidó származású lányt politikai fanatizmusból öngyilkosságba kényszerített. Azt feltételezve (alaptalanul), hogy a lányt a lebukás veszélyezteti, és német fogságban minden bizonnyal elárulná a társait, rávette, hogy a csoport és a kommunista eszme védelmének érdekében ciánnal mérgezze meg magát.
A könyv szerzője, a magyar származású Alex Bandy, azaz Bándi Sándor újságíró az ügy nyomába ered, és egy elképesztően ördögi figurára talál**. Egy évtizedes kutatás során feltárja Lakatos életének legfontosabb eseményeit, és ennek kapcsán Magyarország történelmének számos eddig ismeretlen politikatörténeti eseményére is fényt derít. Megtudhatjuk például azt, hogy 1949-ben a koncepciós perben elítélt Rajk László kivégzése után egy újabb per készült a legfelsőbb pártvezetés berkeiben, ezúttal Révai József ellen, aki Rákosi Mátyás, Gerő Ernő és Farkas Mihály mellett a négy csúcsvezető egyike volt. A pert – amelynek egyik kitervelője, és lehetséges koronatanúja Lakatos Imre lett volna – végül maga Rákosi akadályozta meg azzal, hogy Lakatost lefogatta, és évekre a recski koncentrációs táborba záratta.
Kiderül az is, hogy fogsága idején Lakatos az ÁVH besúgója lett, és először rabtársairól, majd szabadulása után közeli barátairól is jelentett. 1956-ban viszont közreműködött a forradalom előkészítésében, majd a forradalom bukása után előbb besúgói múltját feltárta a barátainak, aztán disszidált, azaz nyugatra szökött, hogy a szabad világban új életet kezdjen.
Angliában – többek között olyan világhírű tudósok támogatása mellett, mint Karl Popper – többször folyamodott állampolgárságért, ezt azonban az angol titkosszolgálat minden esetben megakadályozta, arra hivatkozva, hogy nem lehet kizárni, hogy Lakatos kapcsolatban áll a szovjet és magyar állambiztonsági-hírszerző szervekkel. Bándy Sándor kutatásai e kapcsolatok lehetőségét, ha nem is igazolták, de valószínűsítették.
A könyv sztorija tehát szenzációs, a szerző kutatása több esetben eredményre vezetettek, korábban teljesen ismereten tényeket tárt fel, amelyek nem csak Lakatos személyének, hanem még Magyarország történelmének a megítélését is árnyalhatják, így elmondható, hogy A Csokoládé-gyilkosság jelentős mű. Történelmi és tudománytörténeti szempontból.
Olvasását viszont csak olyanoknak tudnám ajánlani, akik egészen mélyen érdeklődnek a történelmi kérdések és a politika iránt, mivel a könyv olvashatóságát rendkívül megnehezíti a szerkesztői munka hiánya. A könyv közel egyharmadát teszik ki a jegyzetek, amelyek a Pepin bácsi féle szabad fecsegéstől*** a korrekt dokumentumközlésig, a szaktudományos hivatkozásoktól az XY közlése szintű pletykákig, valamint a rendszeresen visszatérő – számomra szimpatikus, de a kommunista és szélsőjobboldali olvasók számára biztosan ellenszenves – aktuálpolitikai eszmefuttatásokig mindent tartalmaznak, amit csak egy újságíró fontosnak ítélhet.
Ez a könyv egyébként a mű fő részében is egy dilettáns újságíró-történész keze nyomát viseli – érdemes ez ügyben elolvasni Pető Iván Mozgó Világban közölt recenzióját, amely elég pontosan leírja a módszertanilag kifogásolható hibákat.
Alex Bandy könyvében kísérletet tett egy rendkívül ellentmondásos, egyszerre szuper intelligens, ugyanakkor erkölcsileg nulla ember titkos mozgatórugóinak feltárására. Szerintem ez nem sikerülhetett neki, meggyőződésem, hogy egy ember személyisége túl bonyolult ahhoz, minden tettét egyszerű indítékokkal meg tudjunk magyarázni. Ez viszont nem lehet akadálya annak, hogy egy ember tetteit feltárjuk, és e tetteket erkölcsileg megítéljük. E tekintetben Bandy alapos munkát végzett, és ha személyes elfogultságai tetten is érhetőek, Lakatos tetteinek, titkos életének kinyomozásával az olvasó számára fel tudott mutatni egy olyan embert, aki egyszerre képviseli a 20. század második felének egy jellegzetes magyar értelmiségi típusát, aki ugyanakkor dosztojevszkiji mélységű egyedi tulajdonságokkal – leginkább kíméletlen fanatizmussal és gátlástalansággal jellemezhető – ezért számomra mindenképpen emlékezetes olvasmány marad ez a könyv.
* A 20. században számos magyar származású természettudóst ismert a világ, gondoljunk csak például az atombomba feltalálása kapcsán közismertté vált fizikusokra, Szilárd Leóra, Wigner Jenőre, Neumann Jánosra és Teller Edére, de rajtuk kívül is lehetne még sorolni a példákat. A társadalomtudományok területén viszont csak két magyar tudóst tartanak számon: a marxista filozófus Lukács Györgyöt, és könyvünk főszereplőjét, Lakatos Imrét. Az ő életrajzát lásd itt.
** Bandy egyszer felhívta Keresztury Dezsőt, hogy interjút kérjen tőle, de amikor elmondta, hogy Lakatosról készít könyvet, ahhoz kéne az interjú, Keresztury rosszul lett az irtózástól.
Egy kritikus írta a könyvről, hogy olvasása közben visszatérően hányingere volt.
Néhány nőkapcsolatának a véleménye Lakatosról:
Majerszky Klára (1915–2008): Szerintem Lakatos egy pszichopata volt, és mint tudjuk, sok ilyen ember egyben zseni is. (157.old.)
Förster Vera (1924–2012): Egy infantilis szörnyeteg és a legbriliánsabb ember, akivel valaha is találkoztam. (265.old.)
Ságvári Ágnes (1928–2000): Mindenkiről a legrosszabbat tételezte fel… Ha egy szóban kéne összefoglalnom, a „démoni” szót használnám. Állandóan feljelentgetett embereket. Nagy ambíció volt benne, hogy a párt egyik vezetője legyen… (210.old.)
*** Pepin bácsi Bohumil Hrabal több oldalas szórakoztató-idegesítő monológjairól elhíresült hőse