vargarockzsolt

Gianna Lou Müller a New York állambeli Woodstockban született, 1949. január 2-án. Pontosan 19 éves volt, amikor összeveszett Georges Simenonnal, és ott hagyta őt Svájcban, az Epalinges-i bunkerben, ahol a híres író szakmányban gyártotta a krimiket. Simenon 1968 januárjában éppen a Maigret hésite (Maigeret habozik) című munkáján dolgozott, barátnőjével nem igazán törődött, ezért aztán nem csoda, hogy az megunta, és elment. Még ugyanabban az évben feleségül ment az olasz grófi családból származó Igor Cassinihez, aki Cholly Knickerbocker álnéven amerikai újságíróként dolgozott az Egyesült Államokban, valójában azonban Oleg Cassini fodrász („sztájliszt”) fivére volt. SPOILER*
Gianna Lou Müller elment, hamarosan a nevét is megváltoztatta, Nadia Cassini néven futott be kisebb karriert, mint erotikus filmekben szereplő filmszínésznő, fotómodell, revütáncosnő, show-girl. SPOILER**
Simenon Gianna Lou távozása után a már kész krimit átdolgozta, kiemelt belőle egy figurát, amelyiknek modellje eredetileg a szeretője volt, és ez bizony meglátszik a kicsit vérszegénnyé vált történeten. Ami maradt, azért talán így is érdekes: az 1968-as diáklázadás előérzete, a fojtott feszültség és az aberráció, amely az akkori francia elit jellemzője volt. Ennek eklatáns példája, hogy a történetben központi szerepet játszik a francia büntető törvénykönyv híres 64. paragrafusa:

A büntethetőséget kizáró okok
Nem büntethető, aki cselekményét olyan elmebeteg állapotban, gyengeelméjűségben vagy olyan erő kényszerítő hatására követte el, amely képtelenné tette cselekménye következményeinek felismerésére vagy arra, hogy a felismerésnek megfelelően cselekedjen.
/Idézet a 23. oldalról/

Maigret rendszeresen szembesül azzal a problémával, hogy az általa felderített bűncselekmények elkövetői bizonyos erkölcsi szempontból indokoltan cselekedtek, de ezt kénytelen figyelmen kívül hagyni (bár van olyan esete is, ahol a tettest futni hagyja) vagy éppen ellenkezőleg: az igazi bűnös nem állítható bíróság elé, mert az valamilyen okból védettséget élvez. Ezek az esetek megmutatják Maigret korlátait, és ezzel szembesülve alakul ki a felügyelő annyira egyedi karaktere: az empátiája és a rezignáltsága, a kényszerrel elfojtott agresszivitása, ami aztán néha dührohamokban vagy jó esetben felfokozott aktivitásban szublimálódik.
Maigeret tehát habozik, és talán ő és a többi szereplő is egy képzett pszichiáter segítségére szorulna – ennek hiányában következik be a bűncselekmény, ami azért pár órára le tudja kötni a szórakozni vágyó olvasó figyelmét. :)

* Oleg Cassiniről egy korábbi karcomban írtam.
** Nadia Cassiniről bővebben itt.