Hú, de jó volt. Majdnem átálltam. :)
Az egy dolog, hogy baromi jól van megírva, vagyis hát nekem nagyon fekszik ez a stílus, a humora, az elhallgatásai, a kitérői, a mellébeszélései, ahogy a lényegtelen dolgok részletezésével becsalogat az erdőbe, azaz a bérgyilkos agyába-lelkivilágába…
Az még jobban tetszett, hogy teljesen meggyőzően mutatta, hogy ez a világ normálisnak hiszi magát. A bérgyilkossal, a megbízóival és az olvasójával (velem) együtt. Hát nem.
Beteg világ, de nagyon szórakoztató.
Újraolvasást követően ezt gondolom:
A kötet 10 fejezetből áll, egy-egy fejezet egy-egy gyilkosság története. Ezek közül az elsőt spoilerezem, azaz elárulom a kifejletet, akit ez zavar, az ne olvassa el ezt a bejegyzésemet. Én itt úgy írok erről a könyvről, mint szépirodalmi alkotásról, amelynek élvezetét ez az egyetlen spoiler érdemben nem befolyásolja.
„Kedves gyerekek, hol volt, hol nem volt, volt egyszer a Halál.” – Garaczi egy rövid írása kezdődik így, amelyben aztán a halálhoz kapcsolódó közhelyeinkkel viccelődik, a nyelv és a valóság szürreális viszonyát bemutatva.
Akár ez is lehetne a mottója Block könyvének, amelynek a főszereplője a megszemélyesített halál, a bérgyilkos. Itt is ez történik, kicsit részletesebben megvizsgáljuk ezeket a közhelyeket: mi lesz, például, ha a halált cserbenhagyja a fantáziája; ha szerelmes lesz; ha a saját magának kell dönteni az áldozatról, mert a megrendelő, a véletlen és az úristen is egyaránt cserbenhagyja; ha nyugdíjba akar vonulni; ha hobbit választ magának, satöbbi.
Játék ez a könyv, ugyanakkor vannak mélyebb rétegei is, amelyek felfedezése az olvasóra van bízva. Először is a regény nyelvhasználatának van egy önreflexív jellege – azaz a posztmodern szellemében felhívja a figyelmet arra, hogy az értelmezés viszonylagos, szubjektív, a szereplők, az író és az olvasó más és más értelmet tulajdoníthat ugyanazoknak a kifejezéseknek. Jellemzően rögtön az első fejezet-novella címe Hadnagyra hallgat is ilyen. Ez a hiányos mondat nekem Tandori krimijeit idézte – ott voltak ilyen nyelvi játékok. Lehet, hogy Lawrence Block olvasott Tandorit? Ez a Hadnagyra hallgat egyébként egy hirdetés szövegéből való: ELVESZETT KUTYA. KEVERÉK, FÉLIG NÉMETJUHÁSZ. HADNAGYRA HALLGAT. TE: 555-1970. JUTALOM. Ugye, hogy egészen mást jelent, mint amire először gondoltunk? E mellé érdemes odaállítani egy másik hirdetés szövegét is a könyvből: Kutya Sétáltatva, Növények Öntözve. Megbízható Fiatal Nő Flórája és Faunája Minőségi Gondozását Vállalja. Hívja Andriát.Nekünk, magyaroknak, erről akár még Rejtő is az eszünkbe juthat, nála lehet olvasni ilyen furcsa, nyakatekert, vicces hirdetéseket. Ugyanakkor a történetek nyelve az immár klasszikus amerikai krimik nyelvét idézi, azaz azt a szikár, tömör, ugyanakkor ironikus-önironikus stílust, amelyet én Mark Twainre vezetek vissza, és amely aztán Hemingway-vel, Hammet-tel és Chandlerrel folytatódott.
A másik réteg, amit meg lehet találni, ha van rá érzékenysége az embernek, egy erkölcsi-filozófiai vonulat. A könyv első fejezetében az első gyilkosság leírása így hangzik:
INNEN SPOILER!
Engelman előrehajolt, mire Keller előhúzott a zsebéből egy drótot és Engelman nyaka köré tekerte. Egy szempillantás alatt megfojtotta, halkan, gyorsan, hatékonyan. Ez egy nagyon kulturált, disztingvált szöveg, de természetesen hazugság. Egy bomba, amit vagy észre vesz az olvasó, és akkor felrobban, vagy ha nem veszi észre, nem lép rá, akkor mit sem sejtve sétálhat tovább a regényben.
Miért hazugság? Hát csak képzeld el, kedves olvasó, hogy a nyakad köré hurkolnak egy drótot, és azzal megfojtanak. Egy szempillantás alatt történik? Nem küzdesz az életedért? Nem tör rád a rettenetes félelem? És ahogy fogy a levegő, ahogy görcsbe rándulnak az izmok, ahogy megpattannak az erek a szemedben és az agyadban az erőlködéstől, az csak egy fájdalommentes pillanat? Nem maga az iszonyat? És miután elment a bérgyilkos, a hozzátartozók fájdalma is olyan egyszerűen elmúlik? Az olvasó átgyalogol a következő történetbe, mit sem törődve a tett – a bérgyilkos és az olvasó közös tettének – következményével?
SPOILER VÉGE
A regény fikció, Bret Easton Ellis Amerikai pszicho című horrorjának véres és szadista gyilkosságai épp úgy, mint Block elegáns leírása. Épp így átléphetnénk rajta akkor is, ha mondjuk pedofília lenne a tárgya? Vagy aki pedofiliáról ír, pedofil irodalmat terjeszt, az börtönbe csukható, a szadizmus viszont tolerálható? Hol vannak a határok? Ha elfogadom a bérgyilkos szerethető figuráját és az elegáns gyilkosságait, akkor lebontok magamban egy erkölcsi korlátot, ami az erőszaktól elválaszt? A nyilvános kivégzés felkorbácsolja a tömeg alantas ösztöneit, a steril körülmények között beadott méreginjekció viszont kulturált megoldása a problémának? Van-e itt egyáltalán probléma? Érez-e az olvasó egy folyamatos erkölcsi nyomást magán azért, mert egy hidegvérű gyilkosnak szurkol? Aki erre érzékeny az túlérzékeny, aki nem érzi, az érzéketlen? Lehet ilyeneken is gondolkodni, mert Block provokatív, gondolkodásra késztető író, nem elégszik meg azzal, hogy a zsáner sémáit alkalmazva egyszerűen csak szórakoztasson.
Szóval, túl azon, hogy ez egy izgalmas és vicces szórakoztató regény, krimi, lehet szépirodalomként is olvasni.
A Bérgyikos, a Bérgyilkos a célkeresztben és a Bérgyilkos mindörökké így együtt, de külön-külön is egészen kiváló olvasmány, megkockáztatom, irodalmi remekmű, amely a legjobb Rejtő regények színvonalát is eléri. Bűnregény zsánerben, tökéletes stílusban, mély filozófiai és etikai mondanivalóval, viccesen és izgalmasan. Többször olvasós krimi! Nálam bevonult a klasszikusok közé.
