vargarockzsolt

Carramba! Ha latin-amerikai kalandregény, akkor pár évvel korábban, a hacienda vagy a rancho belső udvarán, a vaquerók és peónok között, bármikor feltűnhetett maga Zorro!
Hűség és árulás, ármány és szerelem, forradalom, Viva Zapata!
Ez volt az előzmény, de aztán a romantikus díszletek közé betelepszik a kapitalizmus, az amerikai imperializmus, és a spanyol nemesek helyét átveszik a signori inglesi, azaz az angol urak. A bányában még indiók a munkások, de a kitermelt ezüst és a haszon nagy része már az Egyesült Államokba utazik. A rakodómunkások és a rendőrök között is egyre több az idegen, a fogadós is olasz, aki egykor Garibaldi mellett harcolt a szabadságért. Az ő fogadott fia Nostromo, a „mi emberünk”, a Capataz de Cardagores, azaz a rakodómunkások vezetője.
Joseph Conrad a romantikus kalandregénytől odébb sasszézik, a látószög megváltozik, a mellékszereplők közül néhány a színpad közepére lép, és ekkor teljesen modern figurákkal találkozunk. A romantikus főhős Nostromo már nem is olyan fontos, helyette a gátlástalan és igen sikeres – egyszerre nagyon ostoba és nagyon ravasz – politikusok, valamint cinikusan okos és naivan becsületes, és így természetesen teljesen esélytelen értelmiségiek harca kerül a középpontba. Nostromo balek, ha becsületes marad mellettük, viszont a saját személyiségét számolja fel, ha az ő logikájukat követve becstelenné válik. Ez a regény tétje, ma már a kortárs szerzők ezt a lélektani és egzisztenciális dilemmát sokkal ügyesebben, érzékletesebben, a mai olvasók számára befogadhatóbban, szórakoztatóbban tudják bemutatni – ez a vonatkozása regénynek elavult.
Ami érvényes és érdekes még ma is, az az elképzelt latin-amerikai ország leírása és hangulata, a lassan beinduló, de aztán igazán izgalmas történet SPOILER, és persze Conrad írói nyelve. Akik olvasták az elbeszéléseit vagy A sötétség mélyén című klasszikus kisregényét, azok tudhatják, mire számíthatnak. SPOILER