A könyv borítója randa. Első pillantásra valami laborban egy kísérlet, talán magnézium lobbanás? Az első pillantás, a felületes rátekintés sokszor megcsalja az embert, ezért érdemes a címlap fotót alaposabban is megnézni: és akkor jön a meglepetés. A labor valójában egy konyha, és azok a tárgyak, amelyek elsőre műszereknek látszottak, igazából egy mikrohullámú sütő, fóliás gurigák, kecsöpös flakonok, edények, satöbbi. Egy normál konyha, valamikor 21. század elején.
A kép jobb oldalán álló szemüveges, csíkos pulóveres, középkorú férfi, valószínűleg egy egyszerű tükröt tart a kezében – tehát szó sincs kémiai kísérletről.
Ha alaposabban megnézzük a férfi arcát, akkor rögtön kitaláljuk, az illető értelmiségi, és lehunyt tekintetéből arra következtethetünk, hogy műkritikus, egyetemi oktató. Valószínűleg Németh Lajos-díjas. A frizurája kissé lenőtt, ez arra utalhat – nem lehetünk biztosak benne -, hogy 1993 óta vizuális antropológiát tanít a Miskolci Egyetem Kulturális és Vizuális Antropológia Intézetében egyetemi docensként. A kinyúlt pulcsi fiatalos mentalitást jelezhet, ezért azt tippelhetjük, hogy ő volt 1978–1980 között a Fiatal Képzőművészek Stúdiója elnökhelyettese, és 2003–2004 között a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiója művészeti vezetője. A bajusza alapján megkockáztathatjuk azt az állítást is, hogy jó magyar ember, ezért 2004–2006 között a Nemzeti Kulturális Alapprogram Fotóművészeti Szakmai Kollégiumának elnöke titulust is büszkén viselhette.
Egy éles szemű megfigyelőnek egy kép sok mindent elárul.
Olvassuk el a szerző nevét: Bán András. Ellenőrizzük a neten, igen, valóban, jó volt az előzetes feltevésünk, az adatok stimmelnek. A borító alján a TYPOTEX felirat, szinte már fölösleges is – minden világos, egy vizuálantropológiai tudományos könyvet tartunk a kezünkben. Ennek jó a randa borító is. Akik a szerzőt ismerik – és a szakmában és az egyetemi világban mindenki ismeri – azoknak nem kell reklám, tudják kiről van szó, a könyvet így is megveszik.
Egy újabb ellenőrzés a neten: a könyv papír formátumban már nem kapható. Viszont e-könyvként 938 forintért letölthető. Mivel ez nem a reklám helye, ezért nem árulom el, melyik kiadó honlapjáról.
Ha én terveztem volna a könyvet, akkor egészen más címlapot választottam volna, mert ez a tanulmánygyűjtemény a laikusok számára is érdekes lehetne. Mert a vizuális antropológia a tudomány és a művészet, a kultúra és a társadalom határvidékén kóborol. Spoiler nélkül a könyvről többet nem tudok most mondani, ezért inkább idézek egy nagyszerű Szabó T. Anna verset, a költőnő Fény című kötetének hátlapjáról, amely halálosan pontosan visszaadja azt a hangulatot, amit könyv olvasása közben éreztem:
Zajlik a látvány, mint jég a folyón:
megtorlad, lódul, szilánkokra törik.
Egy szélvédőn gyors tükör-villanás:
mire lekapnád, jön a második.
Kering a nap a téli tér fölött,
villog a hó, az ablak, fáj a szem,
lencsék és prizmák, gyors tükrök között
halrajként villan át a képtelen -
rögzíthetetlen, mint a vadvizek,
és olvadékony, mint a fény maga.
Nagy, árnyéktalan déli ragyogás.
S lesz este,
reggel,
megint éjszaka.
két karc:
A hiba akkor izgalmas, provokatív és elgondolkodtató, ha együttműködik a véletlennel.
A hiba az, ami kivezet a világból.
Fotó: Szilágyi Lenke
„Mert miután a transzcendens utakat mind lezárták és az égő csipkebokrokat mind eloltották, csupán ez maradt: a hiba. Ez az egyetlen út, amely a csoda a teljesebb valóság felé vezet. Az egyetlen titok, ami még megpróbálható. Lehet, hogy a túlsó oldalon csak a krokodil vár minket. De már az is fölér egy csodával, mert ez a krokodil nem e világról való. A hiba az, ami kivezet a világból.” /Perneczky Géza /
foto: Horus Archivum
