Úgy képzelem, létezik egy Sebők Zoltán* nevű géngép alapú mémgép, akit elraboltak az UFO-k, mivel rájött, hogy az emberiség nem több, mint a földönkívüliek egy szórakoztató társasjátéka. Jelenleg az Atlanti-óceán partján, egy második világháborús német betonbunkerben** tartják fogva. Nincs rossz dolga, van ott egy moziterem, ahol európai művészfilmeket vetítenek az 1950-es, 1960-as, 1970-es és 1980-as évekből, egész nap filmeket néz, és ha megunja, akkor hintaszékébe ül, az ablak mellé, pipázik és bámulja az óceánt. A postás hozza neki a legfrissebb nyugat-európai és amerikai művészeti szaklapokat és folyóiratokat, de az internettől el van vágva, és egyéb módon sem léphet kapcsolatba a világgal.
Utolsó - valójában az utolsó előtti, mert az utolsó egy 2004-ben megjelent önismétlő posztumusz beszélgetőskönyv, mondom rosszindulatúan, de azt még nem olvastam - könyvének utolsó bekezdésében Hölderlint idézi:
„Csak jel vagyunk, s mögötte semmi…”***
és hozzá teszi:
„Lehetséges, hogy a vírusok korában még az sem. Csak fertőzés.”
Igen, ez a végpont: a lélek, a tízezer arcú lélek tagadása, az identitás teljes kiürítése. A fajspecifikus genetikai program által meghatározott embergépet a különböző agresszív mémek működtetik,a személyiség csak illúzió. Ez után nincs más lehetőség, csak eltűnni, felszámolni az UFO-k által elindított mémek fertőzését, hallgatni kell. Sebők Zoltán el is hallgatott, pedig én kíváncsi lennék, mi a véleménye a WikiLeaksről, a Brexitről, Trumpról, a migrációs válságról, egyáltalán a 2000-es évek második évtizedének fejleményeiről – de ő nem mond semmit, hallgat.****
Hogy miről szól ez a könyv?
A kultúráról és a mémekről, ezek kapcsolatáról, például az Úristen bírálatáról, a vírusok szerkezetéről és Piroska Farkasáról.
A figyelem architektúrái című esszésorozatában meg ilyen címek szerepelnek:
1.Szép-e Claudia Schiffer?*****
2. Luther Blisset Berlinben
3. A félelem installációja
4. Kant és Dosztojevszkij
5. Nyikolaj Begyajev revolvere
6. Jackson Pollock vizelési szokásai
7. Paul Feyerabend lakása
8. Joseph Beuys tatárjai
9. Vilém Flusser indiánjai
Ennyiből azért már lehet sejteni, hogy humoros és filozofikus. Kiemelten ajánlom még A tyúkok helyzete ma című írását is.
______________________________________
* Sebők Zoltán, a a fiatal, tehetséges agysebész a lakásán tiltott műtétet hajt végre a szeretőjén. Az asszony meghal. Zoltán tudja, hogy börtön vár rá, s így nem akar élni. Búcsúzni megy tudós, tevékeny életet élő apjához, ahol az egész családot ott találja. A fiatal erdélyi rokon lánnyal, Mirával egymásba szeretnek. Írja Sarkadi Imre Elveszett paradicsom című drámájáról egy ismertető, de ez a darab nem róla szól.
** Lásd például:
Paul Virilio francia építész gyalog bejárta az Atlanti-óceán partvidékét, és nyolc év alatt feltérképezte a második világháborús német betonbunkereket.
Kapcsolódó könyvek: Tillmann J. A.: Szigetek és szemhatárok
*** Bernáth Isván fordításában:
Mnemosyne
Csak jel vagyunk, mögötte semmi,
kín nélkül vagyunk, és már-már elfeledtünk
beszélni is a messzi idegenben.
Pedig ha emberekről
vitáznak fenn az égben, s hatalmasan
mozdulnak a holdak: a tenger is
szót szól majd akkor, és a folyamoknak
új meder kelletik. Csak Egyvalaki áll
mindenek fölött, szabhat
bármikor változást, törvényt sem igen
áhít. Felcsendül akkor majd az Írás
és a tölgyek örök hegyi hó közt
lengenek. Mert nem tehetnek
mindent az égiek: a halandók
előbb pusztulnak el. Fordul ezért a Visszhang is
feléjük. Nehézléptű
az idő, de világra hozza majd
az igazságot.
[…]
**** A Facebook ismerőseim között szerepel egy Sebők Zoltán, akivel személyesen még soha nem találkoztam, és valószínűleg nem is fogok, és aki (szerintem) egy Vajdaságból áttelepült tipikus értelmiségi, akiről a Wikipédia
ezt
írja.
De ez nem lehet ő, mert azt is írják, hogy 1976-tól rendszeresen publikál, márpedig ez nem igaz, hisz több mint 10 év óta talán csak egy interjú és egy rövid esszé jelent meg tőle, a internet szerint, és a Facebookon is csak néhány agresszív mémet oszt meg, lásd:
csak úgy
„Amikor meghalsz, nem tudod, hogy meghaltál, ezért ez neked nem, csak másoknak okoz nehézséget. Ugyanez a helyzet akkor is, ha hülye vagy.”
(Zoran Radmilovic)
graffiti
Jövőd csak akkor van, amikor még nincs.
(hallottam)
Utálom a betegeket, mind csak saját magával van elfoglalva – mondta bizalmasan egy orvos.
(A munkaalapú társadalomról)
Dr. George Wheeler – Dr. Jeannette Wheeler (1971):
Valahányszor egy hangyabolyt szemügyre veszünk, a lázas tevékenykedés jeleibe ütközünk. Ez azonban csak azért látszik így, mert a hangyák mind egyformák és nagyon sokan vannak.
Az egyes hangyák meglehetősen sokat csellengenek, lézengenek. Ráadásul a dolgozók, amelyek mind nőstények, sok időt töltenek cicomázkodással.
(Majdnem mindent érteni)
Niels Bohr, a híres Nobel-díjas dán fizikus a múlt század derekán egyszer elment a moziba és megnézett egy szokványosnak mondható kalandfilmet. A vetítést követően barátai a benyomásairól faggatták, mire azt nyilatkozta, hogy egyetlen apróság kivételével mindent sikerült megértenie. Érti, mondta, hogy a főhősnek sikerült kimenteni kedvesét a rablók karmai közül, hiszen kezdettől fogva erős és talpraesett fickó benyomását keltette; azt is elképzelhetőnek tartja, hogy a kritikus időpontban a hegy lábánál épp egy felnyergelt ló sétafikált, hiszen a lovak néha tényleg el szoktak kóborolni a gazdájuktól; sőt azt is elfogadja, hogy a szikláról leugró pár pontosan a ló hátára esett, s így sikerült elmenekülnie. Mindezt nemcsak lehetségesnek, hanem egyenesen reálisnak tartja, azt viszont már túlontúl fantasztikusnak érzi, tette hozzá, hogy egy operatőr épp arra járt, s az egészet lefilmezte.
(Sebők Zoltán gyűjtése)
***** Sebők Zoltán: Szép-e Claudia Schiffer? [vezető német értelmiségiek szerint]
…épp a Tagesspiegel aznapi számát lapozgattam. A címlapról máris megtudhattam, hogy Claudia Schiffer pontosan harmincéves, néhány sorral lejjebb pedig arról kellett értesülnöm, hogy Friedrich Nietzsche száz évvel ezelőtt halt meg. Mivel mindkét adatot roppant figyelemre méltónak ítéltem, gyorsan odalapoztam a kulturális rovathoz, és elolvastam annak vezércikkét. Az írás egy rendkívül lényeges kérdést feszegetett, azt tudniillik, hogy szép-e Claudia Schiffer. A szerző elárulta, hogy ugyanezt a kérdést vezető német értelmiségieknek is feltették, akiknek döntő többsége nem volt hajlandó válaszolni, mondván, hogy Schiffer kisasszony ostoba. A cikk szerzője nem árulta el ezzel kapcsolatos álláspontját, mindazonáltal a csúcsértelmiségi urak érvelésével sem tudott azonosulni. Találó példával élve, azt írta, hogy olyan ez, mintha Rüdiger Safranski****** intellektuális képességeiről valaki ilyesmit nyilatkozna: de hiszen ez a férfi nem eléggé szép. (A példa elhallgatott aktualitását az adta, hogy Safranski az előző napon vette át esszéírói tevékenységéért a Nietzsche-díjat.)
A cikk szerzője azt írta még, hogy szerinte van abban valami véletlenen túlmutató sorsszerűség, hogy a világ bizonyára legszebb asszonya épp német, majd egy sajátos okfejtéssel próbálta legitimálni őt. Kifejtette, méghozzá hosszasan, hogy Claudia Schiffer szépségének kialakítása és folytonos fenntartása mögött mennyi, de mennyi munka rejlik, hangsúlyozva, hogy egy ilyen szépségnek, ha nem akar időnap előtt elhervadni, bizony még a szeretkezések mennyiségét és intenzitását is gondosan kordában kell tartania…
****** Rüdriger Safranski filozófusszépsége megcsodálható például
ebben a posztomban.
Viszont Safranski nem azonos Safranekkel, aki az egyik kedvencem:
