vargarockzsolt

Ezt a rendkívüli portrét, amely talán egy humanistát ábrázol, Sebastiano del Piombo nem sokkal Rómába érkezése után festette. A velencei örökség itt még túlsúlyban van: a férfi nagyon is kézzelfogható, monumentális jelenvalósága ellenére is mintha valamely nosztalgikus költemény ködlovagjaként lépne elénk. A lágy atmoszférikus hatások és napnyugtai fények sejtelmes aurát vonnak köré, habár a szigorú és letisztult geometrikus komponálásmódban Sebastiano már messzire távolodott mesterétől - olvasható a Szépművészeti Múzeum honlapján. 

Pataki Éva könyvét a Revizoron Vándor Judit ajánlja, a 168 órában Sándor Zsuzsa beszélteti a szerzőt, a Napi Történelmi Forrás Vér Eszter Virág ismertetőjét közli. Ez utóbbi kettő spoileres, ezért csak a regény elolvasása után ajánlott.
Sznobok ne olvassák. Jó kis történelmi regény. XIX. századi realista stílusban, mindentudó elbeszélővel. Nincs benne semmi posztmodern bűvészkedés, a szereplők, a helyszínek, a konfliktusok önmagukért beszélnek, nincs szükség írói trükkökre. Ez a könyv őszintén az, ami. Az első oldaltól az utolsóig - biztosan nem fog csalódást okozni az olvasójának. Tetszik, nem tetszik, ez van.
Természetesen adódik a kérdés, hogy kinek kéne filmet készítenie belőle? Várkonyi Zoltánnak, Szabó Istvánnak vagy Bódy Gábornak? Várkonyi megoldaná, Szabó túl művészkedné, Bódynak kevés volna - a Psychében sokkal erősebb volt a sötét oldal. 
Igen, talán ez a könyv gyengéje, a szépséges és mozgalmas tablóképekről hiányzik a rögvalóság, ami az igazi kontrasztot adhatná az euréper liberális elithez. Hány paraszt vacsorája, hány beteg gyerek gyógyszere jött volna ki a műtárgyakra költött rengeteg pénzből? (Én is csak úgy átrohanok az ilyen kiállításokon, paraszt vagyok, a zsigereimben.) 
Azon még gondolkodnom kéne, hogy a szereplők pszichológiai karaktere mennyiben hiteles vagy mennyiben közhelyes, de amíg olvastam, addig ez működött. Jó színészekkel el lehetne adni. 
És milyen lenne ennek a regénynek a feminista olvasata? Nő írta, de férfi könyv?
Ami a kultúrharcot, illetve annak - és a regénynek - az aktualitását illeti, abban teljesen egyetértek Pataki Évával: "Az írónő szerint a kultúrharc kifejezése több mint száz éve talán igaz volt, de ma megtévesztő. Jelenleg ugyanis nálunk politikai leszámolás és megtorlás zajlik. A vélt politikai érdek mellett az indulatokat személyes – néha jogos – sérelmek, irigység és bosszú is fűti. Kíméletlenné vált a kultúra rombolása. A 19. század végén senkinek nem jutott eszébe idehaza, hogy szétverje az Akadémiát, szétdobálja az ország legnagyobb könyvtárait, elüldözze az egyik legjobb egyetemet, tönkretegye a színházakat." (És akkor még az oktatás lezüllesztéséről nem is beszéltünk.)
Szóval színvonalas, tartalmas, érdekes és elgondolkodtató könyv, érdemes elolvasni.