Talán így kezdődött?
"A Warsawa a szokottnál is óvatosabban közelítette meg a dömsödi benzinkutat azon a hideg téli hajnalon, 1975. december 15-én. A gömbölyded formájú autót Lengyelországban gyártották, de valamennyi szocialista országban közkedvelt kocsinak számított, főleg a taxisok körében. Hatalmas súlya és alacsony teljesítménye miatt zabálta az üzemanyagot, de megbízhatóságát és strapabírását senki nem vitatta, ráadásul használtan már tízezer forintért hozzá lehetett jutni, míg egy használt Wartburgért akár hatvanezer forintot is elkértek. A Warsawából két alak szállt ki. Odasétáltak a benzinkút épületéhez, majd az ajtó üvegtábláján keresztül zseblámpával bevilágítottak a helyiségbe.
– Pszt, pszt, pszt! Húzzunk innen! – mondta váratlanul az egyikük, amire visszarohantak a Warsawához, és kapkodva elhajtottak a kútról.
A kirohanó rendőrök nem mertek utánuk lőni, mert nem tudták biztosan, hogy a zseblámpás idegenek valóban azok a betörők voltak-e, akik miatt órákon át rejtőzködtek a kút ütött-kopott épületében."
Talán nem.
Talán így folytatódott?
"A parkba, ahol Hámori várta, Markó egy huszonötezer dolláros Harley Davidson motorral érkezett. Ugyanolyan erős, kigyúrt volt, ahogy Hámori elképzelte. Fekete bőrszerelésben, hajpánttal a fején, rövid szárú csizmában jelent meg, oldalán egy szőke nővel. Miután a nőt elküldte sétálni, Hámorival leült egy padra. Előkerült a diktafon, Markó pedig mesélni kezdett.
– Nyílt kártyákkal játszom. Nem titkolom, benne vagyok a maffiában – kezdte mondandóját, és már az első mondatának súlya volt."
Talán igen.
Volt ilyen is?
"A rákospalotai Palotás presszó dugig volt vendégekkel. Volt, aki a játékgépeket nyomkodta, más a pultnak támaszkodva ivott, a többiek a bokszokban beszélgettek egymással.
A leghátsó bokszban ült a presszó üzemeltetője, Csontkezű a barátnőjével, valamint Bulgár Misi nevű testőrével. Délelőtt tizenegy óra tájban egy fehér autó fékezett a presszó előtt, és egy magas férfi szállt ki belőle. A hosszú, bő köpönyeget viselő alak, aki arcát kendővel takarta, fejére pedig kapucnit húzott, belépett a kocsmába, néhány vendéget félrelökve, határozott léptekkel elsétált a leghátsó bokszig, és megállt. A köpönyege alól hirtelen előrántott géppisztollyal tüzelni kezdett. Csontkezű barátnője, aki a gyilkosnak háttal ült, riadt arccal kérte, hogy őt ne bántsa. A nő megúszta az öldöklést."
Talán igen. Lehet találgatni. Nincsenek ellenőrizhető források, hivatkozások, sem a maffia világában, sem ebben a könyvben.
Aki a krimit és az akciófilmeket szereti, az nem fog csalódni. Igaz, nem mindenhol ilyen regényes a történet, vannak szárazabb, leíró részek is, de azért ez alapvetően ponyva. A szerző ugyan hivatkozik levéltári kutatásokra is, de nem ad meg konkrét helyeket, jelzeteket, és amikről ír, az mind elérhető volt a korabeli és a pár évvel későbbi sajtóban. Engem mindig érdekelt ez a téma, ezért követtem a fejleményeket, és ebben a könyvben egetverően új információval nem találkoztam. Viszont nagyon sok emléket felfrissített. Jó volt olvasni, mert élvezetes a stílusa, lendületes és változatos szöveg.
Ennyit az olvasási élményről. Ajánlom.
Ami a történet hitelességét illeti, ott vannak fenntartásaim. Leginkább azért, mert hiányzik belőle a politika és a bűnözés összekapcsolódásának felvetése. Különösen az olajos (olajszőkítéses) és a robbantásos ügyeknél. Pintér Sándor a jó zsaru, Csányi Sándor és Dietmar Clodo neve fel sem merül, semmilyen összefüggésben. És hát ahogy a régi mondás tartja: Milyen piti bűncselekmény egy bankrablás egy bankalapításhoz képest!". A maffiaállam gyökerei a pártmaffiákban már ott volt az 1990-es években, a fifti-fifti alapú közbeszerzési korrupciókban. Ma már követhetetlen, hogy az arcátlan és gátlástalan nyomulások és vagyonosodások mögött mennyi a legalizált vagy illegális állami maffia korrupció.
A képen: 1999. áprilisában Tahitótfaluban egy motor utasa egy AK–47-esből 15-20 lövést adott le menet közben Seres Zoltán vállalkozó Bentley-jére. A volt sportoló és olasz üzlettársa egyaránt életét vesztette.
A könyv témájához témájához kapcsolódik, hogy a Magyar Nemzetben – amely most éppen a kurzus hivatalos lapja –, megjelent egy cikk, amely az egyik maffiózó, Seres Zoltán meggyilkolásáról ír. (Valójában ez csak ürügy, hogy a szocialisták és a maffia kapcsolatát felvesse.) A történet egészen más kontextusba helyeződik, mint azt ahogy Dezső András a könyvében megírja. Viszont tulajdonképpen nem is az az érdekes, hogy melyik variáció vagy találgatás igaz, hanem az, hogy a Magyar Nemzet cikke milyen forrásra támaszkodik:
„Több leszámolásos ügy megoldásában is kulcsszerepe lehet az évek során Portik Tamás által titkon rögzített hangfelvételeknek, amelyek – mint ismert – a Fenyő-gyilkosság nyomozása során kerültek elő nyolc különböző helyről, köztük Németországból, illetve a Farkasréti temetőből.” – Nos, ezekhez a felvételekhez csak a maffiózók vagy az ügyészség fért vagy fér hozzá. Valószínűbb, hogy a felvételek forrása az ügyészség, amely megosztja az információit a lappal. Vagyis a titkos nyomozati anyagokat arra használják fel, hogy a politikai ellenfeleket lejárassák. Ez a maffiaállam egyik markáns megnyilvánulása, amiről persze nincs egy szó sem Dezső András könyvében.