Darida Veronika az ÉS-ben részletesen leírja, hogy milyen kontextusban értelmezhető a könyv, de a recenziójának a végét erre futtatja ki:
A regény által kijelölt menekülési útvonal végére érve, az erős rajzok és a szuggesztív zene ellenére is, maradhat bennünk némi hiányérzet. Mert hiába szép és bravúros a szöveg, egy tökéletesen megvalósított stílusgyakorlat marad. Bölcs előrelátással kerül minden kockázatot, csak pontosan leír, de nem teremt magában szakadékot. „Nem kell féljetek” – hangzik el az egyik utolsó mondatban. Valóban, végig biztonságban érezzük magunkat, és ez talán jó. Azonban azt is tudjuk, éppen a regényből, hogy a jó és az általa kínált látszatbiztonság a legveszedelmesebb csapda.
Nekem ez a könyv üres volt, közhelyes, érdektelen, minden világirodalmi utalása ellenére önmagába zárt szöveg, amit sem a képek, sem a hivatkozott zenék nem tudtak megnyitni. Oké, látszik rajta, hogy Krasznahorkai dolgozott rajta, megcsinálta, de minek? Másoknak meg tetszik. Így meg ez. :)
Krasznahorkai László: Mindig Homérosznak
2019.12.05. 11:06 vargarockzsolt
Szólj hozzá!
Címkék: kortárs magyar regény
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://vargarockzsolt.blog.hu/api/trackback/id/tr8815339250
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
