Milyen volna már, ha ismernéd a jövőt? Nem a saját jövődet, és nem a lottószámokat, hanem mások jövőjét. Megérintesz valakit, mondjuk a barátnődet, és hopp, máris megjelenik a kép, ahogy a templomban áll, hosszú fehér ruhában, egy sötét öltönyös srác fogja a kezét, na ki az? Rejtelmesen mosolyogsz, azt nem árulod el.
Vagy milyen volna már, ha elmennél a gyilkosság helyszínére – a béna nyomozók nem jutottak semmire, az újságok címlapján már hetek óta ott kiabál a cím: MEGFOJTOTTÁK A HÍRES SZÍNÉSZNŐT, A TETTES ISMERETLEN – és akkor te megérintenéd a poharat az asztalon, végighúznád a kezed a bárpult hűvös márványlapján, és máris ott gomolyogna benned a történet, szinte látnád, mint egy filmet: a híres producer volt a tettes. Az újságírók megrohannának, de te csak információ morzsákat szórnál eléjük, mert a szörnyű titkot először a zsaruknak mondanád el.
Ez tök olyan volna, mint amilyenre már régebben is gondoltál: mintha visszamehetnél az időben és megölhetnéd Hitlert! Az idő nincs, és te mindent látsz, és azt csinálhatsz, amit akarsz…
Ez nem volna rossz, igaz? Ezt meg kéne írni!
Lennének benne gonosz szereplők, olyanok, akiket mindenki utál, és akik a végén jól pofára esnek. Nem volna nehéz mintát találni hozzájuk: a hülye tanárod, aki megszégyenített a többiek előtt az iskolában; az a szadista állat fiú a térről, aki hátracsavarta a kezedet és fenékbe rúgott; az az érzéketlen főnököd, aki semmire sem becsüli a munkádat, és a kolléganődnek adja a jutalmakat, mert le akarja fektetni azt a kis kurvát… Őket kéne megírni, meg azokat a szemét, üresfejű, korrupt politikusokat!
Kellene még szerelem is! Volna benne több kapcsolat, időben egymás után. Az első rövid volna és viharos, sokáig benned élne. Később mindig hozzá, az elsőhöz hasonlítgatnád a következőt! Aztán jönne az igazi. Ő volna a tökéletes. És ez a kapcsolat egyszerre volna fájdalmasan beteljesületlen, és boldogan beteljesült. Hiányozna belőle a hétköznapok minden unalma, és benne volna a titok izgalma, a bűnös kapcsolat fokozhatatlan szexualitása…
A végén persze a jó győzne, és mindenki azt kapná, amit megérdemel.
Igen. Nem is olyan nehéz regényt írni. Van néhány sablon, amit használni kell: izgalom, rejtély, egy kis misztika, markáns szereplők, pergő párbeszédek, legyenek benne szép képek és hasonlatok is, melyek a karakterek lelkére utalnak.
És én még nagyon okos is vagyok és átlátom a korszellemet. Az én olvasóim a nagy generáció tagjai, akik szeretik Hendrix zenéjét, utálják Nixon elnököt és a vietnami háborút, a korrupt zsarukat és a Pokol Angyalai motorosokat, mert azok fasiszta állatok. Ezeknek írok. A fiatal lányoknak, meg a 68-as nemzedéknek. Sokan fogják megvenni a könyvem, és a ha filmet csinálnak belőle Hollywoodban, akkor az biztos siker. Csak jól meg kell választani hozzá a színészeket. Legyen a gonosz Jack Nicholson, mert neki olyan sátáni az arca. A jó fiú legyen Brad Pitt mert ő olyan szép. A női főszerep betöltésére meg hirdetést adok fel. 18 és 25 év közötti szőke, barna, vörös és fekete nagymellű, karcsú derekú, gömbölyű seggű, széparcú színésznők jelentkezését várom. Én fogok válogatni köztetek. (Ugyanott fiatal tanárnők és könyvtároslányok átképzését is vállalom.)