MORRIS SABBATH HATVANNÉGY ÉVES
BÁBJÁTÉKOS HALÁLA
Morris „Mickey” Sabbath, bábjátékos és egykori színházi rendező, aki letette a maga kis névjegyét, majd Broadway Külső-Alsóról eltűnve körözött bűnözőként rejtőzködött Új-Angliában, kedden elhunyt a Centaral Park West 115. szám előtti járdán. Kiesett a tizenhetedik emeletről. 
A halál oka öngyilkosság, közölte Rosa Complicata, akivel Mr. Sabbath fajtalankodott néhány perccel azelőtt, hogy eldobta volna az életét. Ms. Complicata a család szóvivője.
Ms. Complicata szerint az elhunyt két darab ötvendolláros bankjegyet adott neki perverz aktusok ellenében, mielőtt kiugrott volna az ablakon. „De nem van neki kemény fasz”, nyilatkozta könnyek között a nehézsúlyú szóvivő.
(nem spoiler)
Báboknál sohasem kell kiűzni a színészt a szerepből. A bábokban nincsen semmi hamis vagy mesterkélt, és nem is az emberi lények „metaforái”. Azok, amik, és az embernek nem kellett szorongnia, hogy egy báb úgy tűnik el a nagy semmibe…
Philip Roth: Sabbath színháza
Nem kell nekem e sok félig üres maszk.
Jobb a bábu. Mert telt. Elviselem majd
a kócot és a drótot, s hogy a képe
merő küllem. Tessék. Ülök előtte.
Rilke: Negyedik elégia (részlet)
Philip Roth évek óta a Nobel-díj egyik várományosa. Verebes István (egykor színész, újságíró, dramaturg, színházi rendező, színműíró, író és színházigazgató, ma leginkább celeb) a Sabbath színházát blogján élete öt legfontosabb könyve közé sorolta. A regény a világirodalom egyik legjelentősebb költői művének, Rainer Maria Rilke: Duinói elégiáinak egy gondolatára épül, és a 20. század elitirodalmának talán legbotrányosabb darabját, James Joyce Ulyssesét idézi. Főszereplője egy öreg zsidó férfi, aki perverz szexuális gondolatai kíséretében idézi fel kalandos múltját, miközben élete talán utolsó utazására indul. Az utazás végére – a szerző szándékai szerint –, érdekes panorámaképet kaphatunk a népek olvasztókohójaként működő Egyesült Államok néhány szubkultúrájáról, megbizonyosodhatunk az emberi lélek mélységeiről, és az álszent közerkölcsök leple mögé tekintve eljuthatunk a felismerésig: ne ítélj, hogy ne ítéltess!
Ha ezen értékelésem nyájas olvasója soraim közt némi iróniát vélne felfedezni, az nem tekinthető véletlennek. Szókratész kedvelt retorikai eszközét alkalmazva a regény olvasását követő tanácstalanságomat kívánom érzékeltetni, nem megfeledkezve arról sem, hogy Richard Rorty amerikai filozófus szerint az ironikus gondolkodás használata segít megőrizni a képességünket a szabadságra, a megújulásra.
Az írás először a moly.hu-n jelent meg.
