Milyen szerencse, hogy nyilvánosság elől csaknem mindig sikeresen elmenekülő Ottlik Géza is válaszolt a Vigila körkérdésére, amely arról faggatta a megkérdezetteket, hogy mit jelent számukra Jézus. Az Iskola a határon írója mint bridzs-szakértő is ilyesmiket írt: „az ember-ben egy türelmetlen szomjúság él, sürgető igény, némi világosságra”. A körkérdésre ezzel a rövid – és korántsem eredeti – mondattal válaszolt: „Uram és Megváltóm”. A hozzáfűzött ki-egészítő megjegyzés ontológiai magyarázat arra, hogy mire és miért van esély az olvasónak: „A legfontosabb dolgokról nem tudnunk beszélni, vagyis gondolkodni sem. Létezésünk alapjai – a hallgatás mélyén – sértetlenül őriznek ép, teljes tartalmakat. A nyelv fel tudja bontani roppant összetettségüket részjelentésekre, érzelmi, indulati, etikai, esztétikai, gondolati és akarati jelentésekre. Ezek az értelmezések mind csonkák, hamisak. Az író a nyelvet nem ebben az értelmező, felbontó funkciójában használja, hanem a világ eredeti épségét és teljességét igyekszik visszaállítani. És ha ez egyáltalán sikerül neki, csak a szövegébe beáramló hallgatásokkal sikerülhet. Ha pedig nincsen benne művemben mindez, anyám, az égbolt, Jézus, akkor semmi sincs benne. Nem néven nevezve kell jelen lenniük, hanem valóságosan. Ha ő nem áradt bele mégoly profán, világi jelentésmozzanatokból összerakott művembe – ha másként nem, mint szomjúság, halhatatlan vágy, a szarvas kívánkozása a szép hűvös patakra –, akkor nem hoztunk létre semmit.”
Ez az idézet a MIÉRT KELL WOLFNÉ NEVÉT MEGJEGYEZNI? című tanulmányból való. Röviden a könyvről:
Komoly tudományos munka. Az olvasásszociológiát csupán kívülről, laikusként ismerve azt gondolom, alapos, tárgyszerű, megfelelő hivatkozásokkal rendelkező dolgozatokat tartalmaz. Talán csak egy dolog hiányzik: egy rövid terminológiai, módszertani összefoglaló.
A szerző célkitűzése valamennyi tanulmány esetében az volt, hogy a különbözőképpen vallásos és vallástalan olvasók olvasási és értelmezési gyakorlatát vizsgálja egy-egy konkrét – többnyire transzcendes vonatkozásokkal rendelkező – művel kapcsolatban. Kamarás alapállása előzetesen nem tisztázott, de a korábbi és későbbi munkásságát nem ismerők számára is hamar nyilvánvalóvá válik, határozottan keresztény nézeteket vall. Ez nem abban jelentkezik, hogy előítéletes volna az ateista vagy vallásilag közömbös olvasókkal szemben, hanem inkább abban, hogy a tárgyalt művek értékelésekor a vallásos megközelítés és értelmezés az, ami számára leginkább értékesnek és érvényesnek elfogadható.
A Mester és Margarita című Bulgakov regény, és Tarkovszkij Tükör és Stalker című filmjeinek részletes elemzése az olvasásszociológiai megközelítésen túl irodalom-, és filmesztétikai szempontból is releváns.
A könyv tartalomjegyzéke:
BEVEZETÉS (1995)
MIÉRT KELL WOLFNÉ NEVÉT MEGJEGYEZNI? (1991-1994)
OLVASÓ A LABIRINTUSBAN
(Egy Örkény- és egy Sánta-novella befogadása bolgár, magyar, orosz és lengyel olvasók körében) (1979)
Értékrend, beállítódás, olvasottság, ízlés
Fogadtatás és értékelés
A novellák értelmezése
Befejezésképpen
UTÁNAM, OLVASÓ! (1984, 1995)
Bevezetés
Woland fogadtatása Magyarországon
A Mester és Margarita értelmezése
Az olvasás folyamata A befogadás
Epilógus
AZ IRODALOM OLVASÓJA (1993)
MARKÓ JÉZUSÁNAK HATÁSA (1987-1994)
A TÜKÖR ÁLTAL HOMÁLYOSAN (Egy Tarkovszkij-film lenyomata) (1994)
ZÓNÁK ÉS ÁTLÉPŐK (Tarkovszkij Stalkerének befogadása) (1988-1994)*
A vállalkozásról
Előfeltételek
Zónajárás
Megérkezés
Övezetek és átlépők
Ez az ismertető a moly.hu-n jelent meg először.
