Bevezetés.
1. mondat: AMIKOR A MUNKÁT ELKEZDTÜK, bementem a kiadóba, és beszélgettünk a témáról az ott dolgozó nőkkel (?!) Miért írja nagybetűvel az első tagmondatot? Talán bizonytalan és így kompenzál? Miért van kérdőjel és felkiáltójel? Csernus doki, nem tudja eldönteni, hogy akikkel a kiadóban találkozott azok nők-e, vagy férfiak?
2. mondat: Kedves Olvasó láthatja, milyen határozott, következetes válaszok születtek a következő kérdésre: – A nő mitől nő? Mit gondolsz, mitől vagy te nő? – kérdeztem. Hiányzik egy névelő. A kedves olvasó, vagy ha akarja, A Kedves Olvasó – talán nem tudta eldönteni, hogy a kedvest kicsi, vagy nagy betűvel írja, ezért hagyta el a névelőt, igy mondtakezdőként nagy betűvel írhatja, nem kell döntenie – Csernus doki nagyon bizonytalan. Ez látszik abból is, hogy nem tud kettőig számolni. Két kérdést tesz fel, de egy kérdésről beszél.
És ez így folytatódik a Bevezetés utolsó mondatáig, amely így szól: Én úgy gondolom, hogy a nő attól lesz nő, ha az élete különböző területeit illetően büszke magára, mert mindent megtett, amit tudott és érzett.
Ez tévedés Csernus doki. Az a nő is nő, aki éppen nem büszke magára, mert éppen olvas, vagy főz, vagy szeretkezik, vagy akármit csinál, csak éppen nem büszke; sőt, Csernus doki, az a nő is nő, aki szégyelli magát, aki nem tett meg mindent, vagy éppen hogy elcseszte, elrontotta a dolgokat. A vesztes nő is nő (a vesztes férfi is férfi), nem kell mindig győzni –, de lehet, hogy ez túl magas Csernus dokinak.
A Bevezetés érdemi részéhez azt még hozzá kéne fűzni, hogy először precízen meg kéne fogalmazni a kérdést, amelyet fel akarunk tenni a partnereknek, különben persze hogy zavarba jönnek, hisz nem tudják, hogy mire kell válaszolni!
Első fejezet 1. mondat: HA MEGNÉZZÜK a gyerek személyiségfejlődését – legyen az lány vagy fiú – , valójában a külső és belső erő szabályozza a fejlődést.
Miért írja nagybetűvel az első két szót? Nem is tagmondat, mint volt az előbb! Miért kell a mondatba a betoldás – legyen lány, vagy fiú? Ha nem volna, akkor valaki esetleg csak a fiúkra gondolna (gyerek=fiú)? Miért valójában? Valaki az ellenkezőjét állította? Milyen belső erő? Az erő vele van, mint a Csillagok háborújában? Milyen külső erő? Gravitációs? Mágneses? Netán arra gondol, hogy a személyiség fejlődését öröklött és környezeti hatások befolyásolják? Akkor miért nem ezt írja? Szükséges nekem ilyen hülyeséget elolvasni? Nem! Befejeztem. Megkönnyebbültem.
Hát, ez nem jött össze! Dr. Csernus Imre: A nő
2011.07.15. 15:53 vargarockzsolt
Szólj hozzá!
Címkék: a nő csenus imre
A bejegyzés trackback címe:
https://vargarockzsolt.blog.hu/api/trackback/id/tr503070324
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.