Ez a fájdalom könyve. Csak azért voltam képes végig olvasni, mert tudtam, hogy a jó a vége.
A történet egy fiatal asszonyról szól, aki végtag-rendellenességgel született kislányát gyógyíttatja a szibériai Kurgánban. Itt működött Ilizarov professzor intézete, amely egy új, egyedi módszer segítségével operálta és kezelte a világ minden tájáról idesereglett beteg gyerekeket. Az eljárás lényege a csontok növesztése és hajlítása, amely lehetővé teszi, hogy a korábban véglegesen „nyomoréknak” nyilvánított gyerekek felnőve normális életet élhessenek. A gyógyítás ára a pokoli fájdalom. A gyerekek szenvednek a fizikai fájdalomtól, a kezelés ideje alatt velük együtt élő édesanyjaik pedig a lelki fájdalomtól, a tehetetlenségtől és az önvádtól, hisz gyermekeik csillapíthatatlan, folyamatos, és az elviselhetetlenség határán mozgó szenvedését saját maguk okozták. Mert beteg gyereket szültek a világra.
Azoknak, akik Isten jóságában, vagy a sors igazságosságában hisznek, és azoknak, akik szerint minden ember élete olyan, amilyet megérdemel, hisz saját sorsunk kovácsai vagyunk, nem ajánlanám ezt a könyvet. Sokkal könnyebb úgy élni, ha vannak illúzióink. Az élet valóságosan kegyetlen oldalát nem az Amerikai pszicho, hanem a Sorstalanság és a Kurgáni napló mutatja meg.
A könyv formája napló. Az 1982. februárjától 1983. februárjáig tartó első rész szinte minden egyes napról tudósít. Hosszú, nagyon hosszú, sokkal hosszabb mint egy Tarr Béla film. A szerző, Kádas Mária, lejegyzi a mindennapos történéseket a kórházban, és a kórházon kívül is. Szibériának ezen a részén télen nem ritka a mínusz harmincnyolc fok, és a házakban nincs rendes fűtés; a rövid nyári időszakban a hőmérséklet meghaladja a plusz negyven fokot, és persze nincs légkondi. Az élelmiszerek beszerzése gyakran igen nehéz, a boltok üresek, mindenért sorba kell állni, a húst jegyre adják, a piacon csak csillagászati áron lehet hozzájutni a gyerekeknek nélkülözhetetlen gyümölcshöz.
A nehézségek elviselésében négy dolog ad segítséget.
Az első a szülők között kialakuló baráti közösség, amely a bajbajutottak természetes szolidaritásának megnyilvánulása, és amely a mindennapos életviteli gondok megoldásán túl a lelki a problémák oldásában is segít.
A második az orvosok és nővérek önfeláldozó munkája, és szeretetteli megnyilvánulásai.
A harmadik az otthonról hozott szellemi poggyász. Kádas Mária szegény paraszti családból származik, és saját erejéből végezte el az egyetemet, majd magyartanárként egy nevelőintézetben dolgozott. Kapcsolatba került a szocialista-népi irodalom legjobb képviselőivel: többek között Nagy Lászlóval, Váci Mihállyal és Garai Gáborral. Az ő verseik és gondolataik, valamint szüleinek és nagyszüleinek minden nehézség ellenére megnyilvánuló embersége sokszor adott erőt neki. (Zárójelben jegyzem meg, hogy a könyv a szocialista korszak nagyszerű látlelete is. A valós információktól elzárt, és az ideologikus neveléstől és propagandától befolyásolt kisember látószögéből mutatja a világot. A nyugati kapitalista társadalmak negatív színben vannak feltüntetve, mint amelyek gazdagok ugyan, de elidegenedettek, és a valódi emberi kapcsolatoknak és közösségi érzésnek nem biztosítanak teret. A világháborús fenyegetés is az ő művük, míg a kommunista ikonok – Lenin, Brezsnyev, Kádár –, pozitív színben vannak feltüntetve. A szocialista rendszer negatív jelenségei – a szegénység, az embertelen bürokratizmus –, részben a múlt öröksége, illetve nem a rendszer, hanem az azt működtető emberek hibája csupán. Ugyanakkor a főhős, Kádas Mária egyéni sorsa, az árva és nehéz sorsú gyerekekért folytatott önfeláldozó munkája azt mutatja, hogy az 1989 előtti világot nem szabad csak negatív színben látni, fel kell ismerni az akkor élt kisemberek értékes-értékteremtő munkáját is. Külön érdekesség a történetben személyesen csak ritkán megjelenő apa és férj alakja, aki a rendkívül vonalas (kommunista) Fáklya folyóirat szerkesztője, és a magyarországi eszperantó mozgalom apostola. Ő különösen anakronisztikusnak tűnik a mából visszatekintve, de saját korában teljesen érthető, élő figura.)
A negyedik, és egyben legfontosabb dolog, amely az anyának segít a tragikus sors elviselésében, az a gyermekével való csodálatos kapcsolata. Az a végtelen szeretet és bizalom, amellyel egymáshoz fordulnak, a könyv legmeghatóbb pillanatait okozza. A fájdalom könyve tele van szeretettel. Nagyon nehéz, de igazán értékes olvasmány.
Kádas Mária: Kurgáni napló
2011.07.31. 19:42 vargarockzsolt
Szólj hozzá!
Címkék: magyar napló recenzió kádas mária kurgáni napló
A bejegyzés trackback címe:
https://vargarockzsolt.blog.hu/api/trackback/id/tr483114962
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.