Elég vegyes tartalmú és színvonalú, de érdekes és fontos könyv.
A fülszövegből idézek:
„A könyv szerzői az önmagukért felelősséget vállaló felnőttekhez szólnak: szülőkhöz, tanárokhoz, akik felelnek gyermekeikért, a környezetükben lévő fiatalokért és tanítványaikért, hogy segítsék őket minél kisebb kockázattal élvezni az internet nyújtotta színes, új világot.”
A tanulmányok közül kifejezetten magas színvonalú a jogi és adatvédelmi elméleti megközelítés, és praktikus gyakorlati tanácsokat is kaphatunk, hogy védekezzünk a hacker támadások ellen.
A kötetből kilóg Vajda Zsuzsannának, a Magyar Pszichológusok Egyesülete alapító elnökének a tanulmánya, amely pontos hivatkozásokat nélkülöző, kinyilatkoztatásszerű kijelentéseivel hitelteleníti egyébként érdekes felvetését, amely szerint a gyermekeknek csak kára származik az internethasználatból. Kifejezetten érdekelt volna például az cikk, amelyre forrásmegjelölés nélkül hivatkozott, és amelyben állítólag arról írnak, hogy Németországban be akarják vezetni az iskolákban az internetes pornográfiával való megismerkedést. Az olcsó demagógia és hangulatkeltés egyéb érdekes példáit is megfigyelhetjük dolgozatában, amely ugyan inkább szól a magyar pszichológustársadalom egy részének lelkiállapotáról, mint az internetről, de így is tanulságos.
A könyv ettől függetlenül tényleg jó, bátran merem ajánlani minden internetezőnek – nem csak szülőknek és tanároknak.
„A JELSZAVAK LEGSÚLYOSABB VESZÉLYE, AMIRŐL MINDENKI HALLGAT!”
A hacker legjobb trükkje, hogy bemászik egy kevésbé védett, de jelszót igénylő rendszerbe, és ott telepít egy kis szoftvert, amely megfigyeli a jelszó próbálkozásokat.
Na már most, nekem van egy egyszerű jelszavam az iwiwhez, és egy bonyolultabb az ügyfélkapukhoz. Ha az iwiwen próbálkozom a bonyolultabb jelszóval, azt a szoftwer megjegyzi, és a hacker felhasználja az ügyfélkapumnál.
Idézetek:
A közösségi portálok használói két fő szempontról megfeledkeznek: egyrészt a megosztott információt esetleg nem csak a közösség tagjai láthatják, másrészt a […] megosztott információk és egyéb helyen elérhető információk együttesen már nemcsak az illető személyes adatait, barátait és a kapcsolati körével kapcsolatos egyéb információkat hordozzák magukban, hanem teljes gondolkodásmódját, személyiségprofilját is. […] Ezek az információk potenciális támadási felületet jelentenek szinte bárki számára akár személyes, akár szervezeti szinten.
83. oldal (Rácz Bence: WE WATCH YOU WATCH)
De van-e még függöny virtuális ablakunkon? Talán még van, bár egyre vékonyabb, és sajnos nem tartozik virtuális lakásunk alapfelszereltségéhez. Meg kell tervezni […], de legfőképpen be kell húzni, ha nem egy képzeletbeli üvegfalú házban vagy az Elvarázsolt Kastély tükörtermében kívánjuk élni mindennapjainkat. […] Egy olyan generáció, amely információs magánélet nélkül nő fel, amelynek tagjai számára nem adatik meg a rendelkezés digitális énjük felett, nehezen érti meg ennek jelentőségét. Számukra nem a tiltás, a veszélyek emlegetése a fontos, hanem a pozitív példák, a magánélet és az önrendelkezés mint érték megjelenítése. […] Ismét meg kell tanulnunk, hogy nem mindent szabad, amit lehet, és nem mindent illik, amit szabad.
119-120. oldal (Székely Iván: Kukkoló társadalom – avagy van-e még függöny virtuális ablakunkon?)
Voltak diákok, akik nem értették, miért szólok, hogy az osztály honlapján ne használjanak csúnya szavakat, hogy kérdezzék meg társaikat arról, hogy feltehetnek-e róluk képeket. Hasonlóan sokan nem gondolnak rá, hogy amit a […] közösségi portálokon írnak, azt minden »ismerős« látja. [..] nem merül fel bennük, hogy az emberek a feltett képeiket letölthetik, akár felhasználhatják [..] saját célra. Az sem jut eszükbe, hogy a házibulikról készült képeken nemcsak a mámoros barátok, hanem a család tévéje, számítógépe, lakásának értékei is láthatók, ami esetleg az adatlapon feltüntetett címmel együtt már igencsak sok lehetőséget rejt magában a rossz szándékú keresőnek. [..] Ezeknek a gyerekeknek természetes, hogy ha otthon ülnek, folyamatos információáradat éri őket a többiekről. Tudják, otthon vannak-e, vagy kimentek a vécére, tudják, épp melyik »alkalmazással« játszanak, illetve kinek lettek éppen az »ismerősei«. Nem gondolják és nem értik, hogy ez egészségtelen, hogy ez nem más, mint kukkolás – ez az életük része.
151. és 157. oldal (Talyigás Anikó: Az informatikaoktatás dinamikája)
