A párkapcsolat szerepe az emberi agy evolúciójában
A legbotrányosabb az evolúció elméletében az, hogy feleslegessé teszi Isten létét, legalábbis azét az Istenét, aki hat nap alatt teremtette a világot.
Azt még valahogy el tudja fogadni az ember, hogy a dinoszauruszokból madarak, a négylábú emlősökből meg delfinek és bálnák fejlődtek ki a környezethez való alkalmazkodás, a természetes szelekció, a DNS mutációja, és a genetikai öröklődés révén.
Ha viszont az ember is így emelkedett ki az állatvilágból, és nem egy mindenható szellemi lény formálta a maga saját képére, akkor honnan a csudából származnak az olyan képességeink, mint a kreativitás, a nyelv vagy az erkölcs?
Lehet-e magyarázatot találni az emberi agy túlfejlettségére, bonyolultságára?
Ez a könyv leíró formában megírt értekezéseket tartalmaz az evolúcióról, és hipotéziseket az emberi tudat fejlődéséről, benne a párválasztás szelekciós szerepéről.
A párválasztás kapcsán szóba kerül érdek és szerelem, udvarlás és szex, rengeteg pikáns részlettel, a hímvessző evolúciójától a csiklóig, és az orgazmusig. Megtudhatjuk például azt is, hogy az emberszabású lényeknél (majmok és emberek) milyen összefüggés fedezhető fel a herék nagysága és a között, hogy az illető faj milyen családmodellt kedvel. Elárulom, a szerző, és a mai tudományos konszenzus szerint, az ember genetikailag meghatározottan hajlamos hűtlenségre, de alapvetően az ősidőktől kezdve monogám kapcsolatok sorozatában él. Hogy ez mit jelent, a könyvből megtudható részletesen.
Az evolúciós pszichológiában a legbotrányosabb nem az, hogy az ember viselkedésének, kultúrájának, erkölcsének természeti, biológiai okait és meghatározottságait mutatja meg, hanem hogy látszólag megfoszt bennünket a szabadságunktól. Isten a jó és rossz közötti választás képességével ruházta fel az embert, tanítják a vallások, és ha ez nincs, ha minden determinált ok-okozati összefüggésekre vezethető vissza, akkor hol marad az egyén felelőssége a tetteiért?
A válasz benne van a könyvben, ha nem is didaktikusan. Az emberi intelligencia bonyolultsága teremti meg a jó és a rossz közötti választás lehetőségét, és ez az intelligencia egy cseppet sem lesz sápadtabb attól, hogy nem teremtett, hanem szerzett képesség.
Nő és férfi kapcsolata, egymásra találása a kulcs, amely minden zárat megnyit, amely az emberről szóló titkos tudáshoz elvezethet – vezeti le a szerző kissé hosszú, de rendkívül szellemes és szórakoztató könyvében, amely a nálam hozzáértőbb recenzensek szerint Darwin és Dawkins művei mellé állítható alapmű.
Recenziók a Typotex oldalán.
Karcok:
Azt még valahogy el tudja fogadni az ember, hogy a dinoszauruszokból madarak, a négylábú emlősökből meg delfinek és bálnák fejlődtek ki a környezethez való alkalmazkodás, a természetes szelekció, a DNS mutációja, és a genetikai öröklődés révén.
Ha viszont az ember is így emelkedett ki az állatvilágból, és nem egy mindenható szellemi lény formálta a maga saját képére, akkor honnan a csudából származnak az olyan képességeink, mint a kreativitás, a nyelv vagy az erkölcs?
Lehet-e magyarázatot találni az emberi agy túlfejlettségére, bonyolultságára?
Ez a könyv leíró formában megírt értekezéseket tartalmaz az evolúcióról, és hipotéziseket az emberi tudat fejlődéséről, benne a párválasztás szelekciós szerepéről.
A párválasztás kapcsán szóba kerül érdek és szerelem, udvarlás és szex, rengeteg pikáns részlettel, a hímvessző evolúciójától a csiklóig, és az orgazmusig. Megtudhatjuk például azt is, hogy az emberszabású lényeknél (majmok és emberek) milyen összefüggés fedezhető fel a herék nagysága és a között, hogy az illető faj milyen családmodellt kedvel. Elárulom, a szerző, és a mai tudományos konszenzus szerint, az ember genetikailag meghatározottan hajlamos hűtlenségre, de alapvetően az ősidőktől kezdve monogám kapcsolatok sorozatában él. Hogy ez mit jelent, a könyvből megtudható részletesen.
A válasz benne van a könyvben, ha nem is didaktikusan. Az emberi intelligencia bonyolultsága teremti meg a jó és a rossz közötti választás lehetőségét, és ez az intelligencia egy cseppet sem lesz sápadtabb attól, hogy nem teremtett, hanem szerzett képesség.
Recenziók a Typotex oldalán.
Karcok:
A hím génjei szempontjából a test olyan, mintegy süllyedő hajó. A halál, mint tudjuk, elkerülhetetlen. (…) A hím számára már génjeinek puszta továbbadása is csak úgy lehetséges, hogy saját hajójáról átszállítja egy olyan nőstényére, akinek rakterében egy megtermékenyíthető petesejt vár rájuk.
85. oldal
kép innen: http://www.frugal-cafe.com/
Casanova
„A hímek célja inkább a mennyiség lesz, a nőstényeké inkább a minőség.”
A legtöbb állatfajban mindenesetre két külön nem alakult ki, aszerint, hogy örökítő DNS-molekulájukat mekkora csomagba pakolják bele. A nőnem viszonylag nagyba: ez a csomag az utódnak táplálékul is szolgál, így az kezdetben gyorsan fejlődhet. A hímnem ezzel szemben a lehető legspórolósabban jár el, semmi tápanyag, szinte csak maga a DNS. Köznyelven azt mondjuk, hogy a nőstény petesejtet, a hím spermiumot termel. Következésképp a két nem közti alapvető különbség az, hogy a nőstények már ebben a stádiumban több energiát ruháznak be utódjukba, mint a hímek.
Az 1970-es évek elején Robert Trivers rájött, hogy a szülői beruházásnak ez az eltérése önmagában eldönt szinte mindent, ami a nemek viselkedésében különbözik. Mivel a petesejt a nősténynek többe kerül, mint a spermium a hímnek, a nőstények sokkal kevesebb petesejtet termelnek; így a petesejt, vagyis a DNS csomagok közül a ritkábbik lesz a szaporodást korlátozó erőforrás. Ennélfogva, érvel Trivers, a hímeknek érdemesebb versenyezni a ritka petesejtek megtermékenyítéséért, míg a nőstények viszonylag biztosak lehetnek abban, hogy spermiumból elég jut nekik. Ők tehát jobban megengedhetik maguknak, hogy válogassanak. A hímek célja inkább a mennyiség lesz, a nőstényeké inkább a minőség. Ez a „kereslet-kínálati” logika megmagyarázza, hogy miért a hímek udvarolnak és a nőstények választanak.
Emlősöknél a terhesség és a szoptatás további, kiváltképp magas biológiai költséget jelent, ami a „beruházási ollót” még szélesebbre nyitja. saját ősanyáink például kilenc hónap terhesség után tipikusan több évig szoptattak, ennél kevesebbel nem úszhatták meg; férfi partnereiktől viszont alkalmasint elég lehetett pár perc közösülés meg egy kávéskanálnyi ondó. (A legtöbb főemlősnél ez nem csak a minimum, hanem az átlag.) A nők nagyjából három évenként tudtak egy gyereket szülni úgy, hogy annak esélye legyen az életben maradásra; a férfiak nemzhettek egyet akár naponta, ha találtak hozzá együttműködő partnert. Ez persze ilyen sarkítottan csak elvi lehetőség, de bizonyos mértékig gyakorlatilag is érvényesülhetett: a vadászó-gyűjtögető társadalmakban alig találunk nőt, aki nyolcnál többször szült volna, míg a különösen vonzó férfiaknak gyakran több tucat gyerekük van különböző nőktől.
Mielőtt a fogamzásgátlást feltalálták volna, egy férfi szaporodási sikere korlátlanul növekedhetett nemi partnereinek számával. Minden fogamzásképes nő, akit el tudott csábítani, leszállíthatott neki a génjeit továbbító utódot. Egy nő szaporodási sikere sokkal korlátozottabb volt: minden utódja lekötötte három teljes évig, mielőtt jöhetett a következő.
83-84. oldal
Imádkozó sáska
Ezért alakította az evolúció úgy a legtöbb faj hímjeit, mintha nekik az élet értelme a nemi közösülés volna: az ő génjeik számára a közösülés nem egyéb, mint kulcs a halhatatlanság kapujához. Ezért kockáztatják akár az életüket a közösülés esélyéért, vagy például az imádkozó sáska hímjei ezért folytatják az aktust még akkor is, mikor párjuk már jó étvággyal elfogyasztotta a fejüket.
85. oldal
kép innen: http://www.ingebrita.net
HOLLYWOODI SZTÁROK
kép: Adrian Wagner
Katonai szempontból nézve Hollywood kész kudarc. Még a közeli San Fernando völgyet sem tudta elfoglalni, nem beszélve Santa Monicáról, sose bombázta Santa Barbarát, sose kötött titkos szövetséget Tiujanával… Állandó hadserege mindössze pár száz biztonsági őr a stúdiók körül, haditengerészete és légiereje pedig egyáltalán nincs. Emberei fegyelmezetlenek, puhányak, pipekőcök, hajlamosak elmerülni saját fantáziavilágukban. Nagyrészt salátán élnek! Össze se lehet hasonlítani őket a spártiakkal, a mongolokkal vagy a francia idegenlégió zsoldosaival. Nos, mindez kétségtelenül így van, de kit érdekel?
144. oldal
(Hogy mi köze ennek az emberi elméhez és a szexhez, az a könyvből kiderül.)
További karcok a molyon.
