Ideje megcáfolni és eloszlatni a tévhiteket, Viktor Pelevin nevű természetes személy nem létezik. Nagyon is létezik viszont egy Viktor Pelevin nevű brand, amelyet még az 1990-es évek elején a szentpétervári polgármesteri hivatal nemzetközi kapcsolatok bizottsága elnöke, egy tartalékos állományú KGB alezredes megbízásából hoztak létre. Az alezredes az évtized közepén már a szövetségi biztonsági szolgálat (orosz rövidítése FSZB) vezetője, így nem csoda, hogy szinte kimeríthetetlen források fölött rendelkezett a projekt kivitelezésére. 

Moszkvában, egy árnyas sugárúton, magas rácsos kerítés mögött található a Méhészeti Intézet, legalábbis az utcai névtáblán, amelyet még a szovjet címer díszíti, ez az aranybetűs felirat olvasható. A kapuját állandóan rendőrök őrzik, de van saját biztonsági szolgálata is, rohamsisakos, cseh gyártmányú Skorpio géppisztolyokkal felfegyverzett, fekete egyenruhás őrszemélyzet ül az épület különböző pontjain, ahol valójában az Információtechnikai Bankközi Bizottság működik. Itt dolgozták ki a Pelevin-projektet. Kezdetben csak különböző szövegekkel jelentkeztek, az író személyes imidzsét a titokzatossággal pótolták. Később, amikor szükségessé vált, részletesen kidolgozták az élettörténetét, megjelenését, gondoskodtak hasonmásokról is. Azért volt szükség több hasonmásra, mert nem találtak olyan embert, aki egy személyben képes lett volna eljátszani a cyber-punk szakértőt, a klasszikus orosz irodalom tudósát, és a buddhista szerzetest - korábban ezekkel az attribútumokkal ruházták fel az írót. 

Amikor a nyugalmazott KGB alezredest megválasztották a Oroszországi Föderáció Biztonsági Tanácsa titkárának is, a projek kivitelezése felgyorsult, és létrehozták Pelevin 3-D dublőrét is, aki a különböző elektronikus médiákban játszotta el a szerepét. 

Hogy a dolog lényegéről is mondjak valamit, erősen le kell egyszerűsítenem a történetet: tulajdonképpen arról van szó, hogy az orosz köztudatban el kellett terjeszteni azt a nézetrendszert, amely szerint a kommunista rendszert követő újkapitalizmus aktorai valójában virtuális személyek. A privatizáció győztesei és a politikai hatalmat kisajátítói felmérhetetlen erővel rendelkeznek, tehát bármilyen ellenállás velük szemben értelmetlen. Ugyanakkor személyükben nem léteznek, talán csak olyanok, mint Platon ideái, és a változó reinkarnációik kérész életű hologrammok csupán. A projekt másik fele azt célozta meg, hogy elfogadtassák, a fogyasztási javak birtoklását értelmetlen, az emberi esszencia szempontjából fölösleges és káros, és ezzel szemben követendő példa a megvilágosodás elérése, amelyhez az alkoholon és a kábítószereken keresztül vezet a legrövidebb út. 

Pelevin könyvei, hála az író-szerkesztő munkacsoportok igényes munkájának, nagyon élvezetesek, szellemesek, kultúrhistóriai, filozófiai és társadalomkritikai gondolatokban bővelkednek, és mindazok számára, akik a valóságot szét tudják választani a virtuális világtól, jó szívvel ajánlhatók.

(A Pelevin-projekt sikerén felbuzdulva Magyarországon is kísérleteztek virtuális írók megteremtésével, színvonalában siralmas, piaci szempontból viszont hatalmas sikerrel - lásd az Ulpius-ház Frei Tamás és Vass Virág brandjeit.)