Chaplin és Einstein
Belső rokonságukhoz társult Einsteinek Chaplin figuráival való hasonlósága.
Charlie meghívta Albertet a Nagyvárosi fények premierjére. Einstein, mint Chaplin is, szmokingban jelent meg. Az ünnepi öltözék káprázatosan jól állt neki. Az előadást követően a közönség állva ünnepelte a két hőst, a film és a fizika hősét.
Az elmélet embere megkérdezte a gyakorlat emberét: ugyan mit jelentsen ez a tetszésnyilvánítás? Semmit – mondta Chaplin – Nekem azért tapsolnak az emberek, mert mindannyian értenek engem, Önnek pedig azért, mert senki sem érti.
Jürgen Neffe: Einstein igaz története
495. oldal
Albert Einstein világsztár. 1955. április 18-án meghalt, de virtuálisan itt él közöttünk.
Igaz történetét nem lehet megírni, de egy jó könyvet, életrajzot róla, igen.
Könnyed pszichológiai, filozófiai, fizikai és történelmi ismeretek tárháza ez a könyv, a stílusa is élvezhető, ezért érdemes elolvasni.
Einstein életének nagy részét reflektorfényben töltötte, magánéletének titkait is felderítették, amennyire ez lehetséges, ezért aztán egészen jó „pszichobiográfiai” képet lehet rajzolni róla. A pszichológusok szerint „valószínűleg” savant-szindrómás, autista, Asperger-szindrómás volt. Én azzal a pszichológussal értek egyet, aki szerint Einstein Einstein-szindrómában „szenvedett”. Kiemelkedő szellemi képességek, fejletlen érzelmi felfogóképesség , hatalmas kreativitás, a tekintélytisztelet teljes hiánya és nagyon jó humor jellemezték a személyiségét.
A magánéletéről rengeteg zűrös dolog derült ki. Két házassága mellett elég sok titkos kapcsolata is volt, törvénytelen gyereke is született. A szerző szerint az első felesége életét tönkretette, és pocsék apa volt – lehetséges, engem ez a szál nem érdekelt különösebben. Az emberi kapcsolatokban nehéz igazságot tenni, nem ismerhetjük a titkos gondolatokat, mozgatókat, és a személyes konfliktusok legtöbbször négyszemközt zajlanak, a kívülálló számára megismerhetetlenül. Elsősorban ezért rossz a könyv (magyar fordításának) címe – egy ember igaz történetét csak saját maga írhatja meg. Ezen túl csak sok párhuzamos interpretáció létezik.
Einstein 13 évesen megtanulta kívülről Kant A tiszta ész kritikája című könyvét, és élete végéig folyamatosan foglalkozott filozófiai problémákkal. Természetesen a fizikai elméletei filozófiai következményeivel. A Biblia személyes és cselekvő Istenét nem tartotta létezőnek, és amikor Istent emlegette (például, hogy Isten nem kockajátékos), akkor csupán az ok-okozati összefüggésekben megmutatkozó természeti törvényekre gondolt. (Ez nem érv a vallások ellen, csupán egyszerű ténymegállapítás.)
Einstein tudományos teljesítményéről már rengeteget írtak, ez a könyv jó összefoglalót ad, nem megy felesleges részletekbe és eléggé érthető. Legalábbis a saját ismeretanyagom elég volt a megértéséhez. A relativitás elméletek körvonalai számomra felfoghatóak, matematikai levezetések viszont szerencsére nincsenek a könyvben, csak a róluk szóló „mesék”. Einstein és a kvantumfizika ellentmondásos viszonyáról is alapos ismertetés olvasható, tárgyilagosan fogalmazva, azaz megírva, hogy itt valószínűleg Einsteinek nem volt igaza, de a tudományban soha nincs utolsó szó.
Einstein német volt, ugyanakkor zsidó származású és zsidó tudatú, vallástalan kozmopolita világpolgár, balodali, humanista és pacifista, ezért első hazájából, Németországból, a nácik elől Amerikába kellett menekülnie. Itt az FBI kommunista-gyanúsként tartotta nyilván, például ezért nem vehetett részt az atombomba kifejlesztésére létrehozott projektben. A könyvben sokszor elhangzik, hogy Einstein milyen naiv volt, politikailag képzetlen, de ösztönösen mégis mindig a jó oldalra keveredett.
Összefoglalva, a Typotex kiadó megint egy remek könyvvel állt elő (2011-es kiadás), amely egyszerre bestseller és színvonalas tudományos ismeretterjesztő munka. Jó szívvel ajánlom.