– Én is, ön is, mindannyian a világmindenség kollégái vagyunk. Ha abból indulunk ki, hogy nem az ember a mérték, s nincsen kisebb vagy nagyobb, akkor az ember és a nem ember egyazon sors részese.
Hiszen mindenben a titok a legszebb, ne próbáljunk folyton rendet rakni a rendetlenségben.
Makacs kutya az emlékezés: oda heveredik, ahova éppen kedve tartja.
– Ön ezek szerint a semmiben hisz.
Taads felnyögött. – A Semmiben nem lehet hinni. A teljes hiányra nem akasztható semmiféle rendszer.
A nők őszintébbek és közvetlenebbek, mint a szavak.
Az én kolostorom a világ. I.
Az én kolostorom a világ. II.
Kisregény egy tulajdonságok nélküli ember életéről. A főhős egy holland férfi, aki gyenge ember, de van egy érdekes tulajdonsága: vonzza magához az erős karaktereket. Így hát a történetben nem is a főszereplő a legfontosabb, hanem az útjába kerülő ismerősök-ismeretlenek, akik közül különösen kettő figyelemre méltó. A két Taads, apa és fia különös szertartások mentén éli az életét. Az idősebb ateista egzisztencialista, a fiú pedig zen buddhista. Ideológiáik eltérő volta ellenére sokban hasonlítanak egymásra, és érdekesen ellenpontozzák a főszereplő életét.
Cees Nooteboom ezzel a könyvével szerzett világhírt magának, és aki a filozofikus regények iránt vonzódik, nem fog csalódást érezni, ha ezt a könyvet választja. Ugyanakkor, szerintem, Nooteboom egy másik regénye: a Mindenszentek, ennél sokkal jobb.
Ez az értékelés és a kapcsolódó karcok először a moly.hu-n jelentek meg.