Ha a világ Homérosz óta(!) ketté szakadt egy metafizikai és egy racionális tartományra, és ez utóbbi képviselői – elsősorban a tudósok – , az isteni-égi-szellemi régiót elfoglalják, kiszikkasztják és megsemmisítik, vajon mi marad az embernek? – teszi fel a kérdést Tillmann J. A. – amire én kéretlenül válaszolok: ő marad nekünk, ő, a mindentudó próféta, aki rávilágít az emberiség több ezer éves eltévelyedésére. Tillmann J. A. nem orvosi eset, a bölcsészettudományok területén az ilyet úgy hívják, hogy a tradicionális gondolkodást követő kultúrpesszimista filozófus, aki Platón, Nietzsche, Heidegger és Hamvas Béla nyomdokain, a kortárs Virilio tanait idézve hirdeti az igét: a későújkori ember elfajzott világa hazug látszat csupán.
Az esszékötet fülszövege szerint a szerző korunk élő, mindenkit érintő és sokakat érdeklő kérdéseire keresi a választ, nem akadémikus tudományoskodással – és valóban. A racionális okfejtésnek nyomát sem találjuk, inkább költői szövegeket olvashatunk Csernobil és az űrhajózás létromlást egyként bizonyító tragédiájáról, a tér és idő jelképpé nemesüléséről, a tükör szimbólumrendszeréről, és hasonló érdekfeszítő témákról.
A könyvben található két tanulmány, amelyet jó szívvel tudok ajánlani: Ridley Scott remek filmjéről, a Szárnyas fejvadászról, és az 1980-as évek alternatív rocksztárjáról, Klaus Nomiról. Ez utóbbiból egy idézet:
(Klaus Nomi) küldetésének koncepciója első lemezének nyitódalában intonálódik, a Keys of Life címet viselő dalban:
„Régmúlt világokból jöttem
hogy lássam, mit tett az ember,
mi hamis és mi feltevés.
A jövő kezdetét vette,
sok mű született.
Rohanunk kifelé az időből;
óva figyeld a jelet!
Új dimenziók nyíltak,
új életmódok szándékában.
Ne hagyd figyelmen kívül a tanácsot:
nálad vannak az élet kulcsai.”
