Ellenkultúra 7-től 10-ig:
@Edit Domján:
És maga ismeri a magyar irodalmat? Olvasgasson! Mindkét kötetben találni fog finom... (2022.01.06. 03:35)Wass Albert: Kicsike lángok a magyar éjszakában
SzerzoiJogvedettTartalom:
Köszönet a posztért.
Tisztelettel: a Magyar Sherlock Holmes Club
sherlock.blog.hu (2021.10.22. 04:03)András Sándor: Gyilkosság Alaszkában
vargarockzsolt:
azt, hogy SEMMI. Hiszen ebben a történetben nem jutunk sehonnan sehová. Mondjuk, eltelik pár hét, ... (2020.01.22. 12:03)Kötter Tamás: Dögkeselyűk
Nincsenek történetek. (Nincsen család, nincsen haza.) Hiányzik a nyelv hozzá. Egykor még megvolt, Kosztolányi és Csáth itt tanulta, Gion Nándor is ezt használta, de Tolnai Ottónál már roncsnyelv, és Ladik Katalin performanszai és a Doktor Máriás-Bada Dada páros abszurd anarchizmusa is azt mutatja: a Vajdaság magyar kultúrája megszűnőben van. Ez persze nem igaz. Van ott valami, látszik, hogy van, aztán Pesten is megjelenik, jelen van, Fórum Könykiadó, Symposion folyóirat-mutációk, emigránsok és látogatók, díjak és klikkharcok – innen kívülről, a könyvespolc mellől figyelve, illetve nem is figyelve, hanem a figyelem perifériájára beengedve – ennyi. Ebben a könyvben például vannak novellák egy család életéből, egy vajdasági kis faluból, egy gyerek-kamaszlány szemszögéből megírva. Gondolom, egy szó sem igaz az egészből, minden helyett valami más van, mert az eredeti történet, az, hogy ott már nincsen család és nincsen haza, elmondhatatlan. Ha a pontos és kegyetlen realizmus, és a szép és hősies pátosz szavai elkopnak, hazugnak bizonyulnak, akkor helyükbe lép a sivár és sokszor közönséges (obszcén) hétköznapi, és az ezt ellenpontozó groteszk és abszurd fantasztikum világa. Ezek a történet helyetti történetek hosszan elmesélve olvashatatlanok volnának, de még így, röviden, pár oldalas szövegekbe tömörítve is nehezen befogadhatók. Más a gondolkozásunk, mások a tapasztalataink, itt mást jelent a háború, a bombázás, a szegénység; mást a család, a biztonság, a haza. A határon túli magyar irodalom 2012-ben Magyarországon Erdélyt, a „tiszta forrást” jelenti (nem Bodor Ádámot, hanem Wass Albertet), és ebbe nem fér bele az, ami egyszerre groteszk és abszurd, közönséges és lepusztult. Bencsik Orsolya vonzó fiatal nő, és ha ő olvassa fel írásait, azok megtelnek fanyar humorral, és hol leplezett, hol leplezetlen erotikával. Akik egyszer már találkoztak vele, hallgatták őt, azok valószínűleg kíváncsiak a könyveire. Ezt a novelláskötet azoknak is tudom ajánlani, akik a szerzőt nem ismerve szeretnének jó, kortárs, határon túli magyar prózát olvasni.