Bangkok, forróság, gyilkosság, pedofilia és korrupció. Nem Fejős Éva.
Az eleje lassú, szépen beleéled magad a mocskos ázsiai valóságba – ahol a kulturált európaiak a legmocskosabbak –, aztán felpörögnek az események egészen a kegyetlen végkifejletig.
Van benne néhány abszurd csavar, kicsit sablonos is, nem ez a legjobb Nesbø krimi, de azért nem csalódtam. És a vége tényleg brutális.
Profi. Izgalmas, fordulatos, jól megírt.
Chandlert idéző hardboiled krimi, egy nyomozó páros főszereplésével. Tökéletesen hozza a műfaj sablonjait, nincs benne semmi fölösleges értelmiségi szépelgés, eltekintve a „szürrealista” Borges, Cortázar és társaik emlegetésétől. (Úgy látszik, az ilyesmi ma már kötelező.)
Amíg olvastam, olyan voltam, mint a Pavlov kutyája: ha megszólalt a csengő, csorgott a nyálam. Kikapcsolt, nem gondolkoztam, csak az ösztöneimre, az előítéleteimre hallgattam. Egyetlen eredeti gondolat se jutott az eszembe se a szerzőről, se Amerikáról, se magamról. Erre vágytam, megkaptam.
Hú, de jó volt. Majdnem átálltam. :)
Az egy dolog, hogy baromi jól van megírva, vagyis hát nekem nagyon fekszik ez a stílus, a humora, az elhallgatásai, a kitérői, a mellébeszélései, ahogy a lényegtelen dolgok részletezésével becsalogat az erdőbe, azaz a bérgyilkos agyába-lelkivilágába…
Az még jobban tetszett, hogy teljesen meggyőzően mutatta, hogy ez a világ normálisnak hiszi magát. A bérgyilkossal, a megbízóival és az olvasójával (velem) együtt. Hát nem.
Beteg világ, de nagyon szórakoztató.