„Az imák fénylő vándormadarakként húznak a magasban világról világra, miközben a vétkek sötét angyalokat szülnek a lentinek nevezett világokban.”
Ez szép. Sajnos, nincs részletesen kifejtve, pedig nagyon jó fantasyt lehetne belőle írni.
A fentiekből látszik, hogy ateistaként nem mindenre voltam fogékony Tatár György „kabbalista esszék” alcímű kötetéből.
Ami maradéktalanul tetszett, és ami lenyűgözött: a rendkívül mély Biblia értelmezések, amelyek a vonatkozó szakirodalom páratlanul alapos ismeretéről tanúskodnak.
Ami riasztott: a fundamentalizmusa. Tatár György tudja az igazságot, nincs szüksége kérdésekre. A Jó és a Rossz egyértelműen megnevezhető nála – gondolom ez a mélyen átélt hit következménye. Olyan volt olvasni őt, mintha egy hatalmas – szerinte végtelen – óceán partján álltam volna, és annak mélyéről hozott volna fel számomra kagylókat és gyöngyöket. Én abba a sok vízbe csak belefulladni tudnék.
A kötet végén vitacikkekben, kritikákban rendkívül keményen kiosztja Tamás Gáspár Miklóst, György Pétert, Romsics Ignácot és Maróth Miklóst. Saját állításait pontosan bizonyítva, ellenfeleinek állításait tökéletesen megcáfolva. Nem szívesen vitatkoznék vele. Ha találkoznánk, tátott szájjal hallgatnám, és nem hogy ellenvetést, még kérdést sem mernék feltenni neki.
„Egyik legutóbbi könyvében Moshe Idel hoz egy olyan középkori szöveget, amelyik állítja, hogy a Tóra betűit olvasva, mélyebb értelemben az alapjukul szolgáló fehér lapot olvassuk, mintegy a szöveg szűrőjén átszűrve. Eszerint a bibliai szöveg a fehér lap meghatározott interpretációja, végtelen számú más lehetőség közül. Ebben az esetben nyilvánvaló, hogy a Tóra a létezést magát szimbolizálja, az alapját képező fehér lap pedig, amelynek a betűk csak megnyilvánulásai, nem más, mint az Éjn Szof, azaz Isten létezését megelőző, megismerhetetlen Léte, a határtalan semmi. A Tórát elmélyülten tanulmányozó számára a fehér lap semmije Énné válva kezd el szólni.”
Tatár György: A „másik oldal”
146. oldal
[A fehér lap, természetesen, csupán a Tóra betűi mögött tételezhető megismerhetetlen és határtalan semmiként, egyéb esetekben megismerhető és határolt semmi. Vajon Malevics képére (Fehér alapon fehér négyzet) lehetne a Tóra betűit írni, vagy az blaszfémia volna? Esetleg a Tóra betűi minden fehér lapot határtalan semmivé változtatnak, és így felülírják a lap korábbi életét?]
„Hogy a zsidógyűlölet legkülönbözőbb megnyilvánulásaival szemben minden társadalmi eszme és fogalom olyan szembeszökően hatástalan, erős bizonyítéka annak, hogy hívőik minden meggyőződése ellenére ezek az eszmék csak annyira valóságosak, mint az a mitológiai világ, amelyre oly gyanúsan emlékeztetnek, és amelynek ők az isteneik.”
Tatár György: A „másik oldal”
55. oldal
[Itt az jutott az eszembe, hogy nem csupán a társadalmi eszmék és fogalmak hatástalanok a zsidógyűlölettel szemben, hanem a vallások is, és talán ez erős bizonyítéka volna, hogy a vallások sem mások, mint mitológiák. De csitt!]
Tatár György a Gonosz eredetéről:
Először egy tézis:
„A gonoszt ugyan az ember által elkövetett bűn hozza a világban a felszínre, de amit a felszín hatékony valósággá tesz, annak alapja a teremtés mélyszerkezetében rejlik.”
A magyarázatként egy kis fantasy:
"A kabbalista tradícióban a személytelen és magánvaló istenség [amely a teremtést megelőző tiszta és végtelen lét, Éjn szof, a kinyilatkoztatás eleven Istenének rejtőzködő oldala], valamint a Biblia személyes Istene között a szefirák közvetítenek. Ők a híd a rejtőzködő és a megnyilatkozó között.
…[a szefirák] az a tíz isteni potencia vagy erőnyilvánulás, amelyekben az isteni Lét kilép abból a rejtettségből, amelyben önmaga számára létezik, és amelyről ezért egyáltalán semmit sem tudhatunk. A szefirák tehát Isten tudhatóságát, mert önmagán kívüliségét reprezentálják.Eredeti összefüggésük harmóniája minden valóságot áthat, s e harmóniát külön-külön is végtelenül ismétlik önmagukban. […]
Az élő valóságnak ez a harmonikusan pulzáló rendszere [ Éjn szof, szefirák, személyes Isten] testesíti meg az isteni Jóságot. Ugyanakkor ez a szefirák-világ nincs híján benső feszültségeknek, amelyek veszélyeztetik elemeinek egységgé illeszkedését. A kabbalisták által legtöbbet tanulmányozott két szefira a nagyjából emberalakot formáló rendszernek mintegy a két vállánál helyezkedik el. Bal oldalt azt a szefirát találjuk, amely a „szigort”, az elzárkózást, az ítélet hozó és korlátozó erő minőségét képviseli. Héber neve a Din (szigor, ítélet) vagy Gvuráh (erő, hatalom)… Vele szemközt helyezkedik el a Cheszed nevű szefira, amely az isteni szeretet attribútumát képviseli… …a Din és a Cheszed finom egyensúlyának felborulása miatt, egymással való kapcsolatuk meglazulása nyomán betör a valóságba a Gonosz. Tombolásának gyökere a létezés alapzatát jelentő szefira-világban rejlik."
Idézetek innen: Tatár György: A „másik oldal”
29-32. oldal
A saját konklúzióm:
A Gonosz tehát – Tatár szerint – a teremtésbe programozott, s megjelenéséért – talán szándéktalanul – a Teremtő a felelős. Ezért én úgy vélem, méltányos volna, ha „ítélethozatalkor” ezt figyelembe venné.
