Amikor Sztálin meghalt*, Szvjatoszláv Richter éppen Grúziában turnézott. Távirattal azonnal Moszkvába rendelték, és mivel éppen nem volt menetrendszerinti járat, bepakolták egy teherszállító repülőgépbe, amely tömve volt halotti koszorúkkal. Így érkezett a szovjet fővárosba. A repülőtérről azonnal a Szakszervezetek Házába szállították, ahol bezárva várakozott David Ojsztrah és egy teljes szimfonikus zenekar társaságában három napig, a gyászszertartás megkezdéséig. A temetésen Bach d-moll zongoraversenyét kellett volna játszania, de ő a zongora hangszekrényéből egy dobtáras (PPS-41-es) géppisztolyt húzott elő, és egy gyors sorozattal végzett a felsorakozott pártvezetőkkel, Berijával, Malenkovval, Molotovval és Hruscsovval. Egy eltévedt golyó okozta a cseh pártfőtitkár, Klement Gottwald halálát. Ez a Tarantino-féle változat**. Valójában Gottwald a temetésen meghűlt, és hazautazása után, már Prágában halt meg, ahol az ő testét is, akárcsak Sztálinét, kitömték és bebalzsamozták, és egy hegy tetején állították ki közszemlére.
Richterről elég sok mendemonda kering, az egyik éppen arról, hogy Sztálin temetésén milyen botrányt okozott – a hiteles változat megismerhető Bruno Monsaingeon könyvéből***, amelynek első fele a Richterrel folytatott beszélgetésiből állt össze. Richter élete és a történelmi kor is érdekes, de ez a könyv mégis alapvetően a zenéről szól. Zenészekről, zeneszerzőkről és művekről, és egy rendkívül sikeres zongorista előadóművészi pályájáról, és a zenéről való gondolkodásáról.
A kötet második fele Richter naplószerű füzeteiből közöl válogatást. 1970-től 1995-ig folyamatosan lejegyezte a meghallgatott lemezekről és koncertekről a rövid, pár mondatos szubjektív benyomásait, köztük saját felvételeiről és fellépéseiről is. Ez a 20. század utolsó harmada zenei életének nagyon érdekes lenyomata. Bachtól és Händeltől a kortárs zeneszerzőkig (pl. Boulez, Ligeti, Xenakis), a karmester Lorin Maazeltől, Kocsisig és Ránkiig rengeteg jelentős művészről olvashatunk itt gyakran igen kritikus véleményt. (Természetesen az orosz szerzők és előadók vannak túlsúlyban.)
Richter nagyon nagy művész és érdekes – számomra igen rokonszenves – ember volt, ezért élvezet volt megismerkedni a gondolataival. És persze a könyv kapcsán sok szép zenét is meghallgattam – ez volt a legnagyobb öröm. A zene épp úgy külön világ, mint az irodalom, a pocsék valóságból ide is jól el lehet menekülni.
(Nézzétek meg a könyvhöz írt karcaimat is!)
* Sztálint állítólag 1953. február 28-án patkányméreggel mérgezte meg a titkosrendőrség vezetője, Berija, majd egy hétre a hasonmását léptették a helyébe, hogy legyen idő a hatalmi osztozkodásra. Aztán egy Moszkva melletti dácsában a hasonmást is kivégezték, és március 5-én jelentették be hivatalosan is a halálát.
** A Becstelen Brigantyk című Tarantino filmben megölik Hitlert.
*** Mivel a könyvet biztosan kevesen fogják elolvasni, ezért Richter verzióját megmutatom.
A könyv kapcsán készített karcaimat lásd itt.
Természetesen kell ide legalább egy zene is, például legyen ez: