(magyarázkodás)
Ez a könyv a hazáról és a szabadságról szól. SPOILER
Mondom én, 55 évvel a hátam mögött, és ezt vegyétek enyhítő körülménynek, ha azt gondoljátok, hogy hülyeségeket beszélek. :)
A hazáról és a szabadságról, persze, sokféleképpen lehet beszélni, de úgy, hogy valóban hitelesnek tűnjön, ne csupán üres pátosznak és hamis giccsnek hasson, nagyon nehéz. Ez a könyv ezt jól csinálja, ezt magyarázom. :)
A történet, illetve hát az én történetem, úgy kezdődik, hogy az 1970-es és 1980-as években egy fiatalember Magyarországon, ha a világról nem hazugságokat akart olvasni, akkor a politikai napilapokat az utolsó oldalon kezdte, mert ott volt a sport. A sporthírekben nem volt hazugság. És hát ott volt még a Népsport is, az első oldalon a válogatott, meg az NB I-es meccsek eredményeivel, és az utolsón meg a az ifjúsági tekebajnokság tabellájával, meg a megyei tájfutó versenyek eredményeivel, és közben meg minden sport adat, eredmény és tabella, ami igaz volt.
Az igazságért cserébe viszont el kellett viselni a sportújságírók stílusát, szlengjét, szófordulatait, ami aztán egyes írók – például Esterházy Péter – szövegein keresztül beszivárgott a szépirodalomba is. Ott aztán ezek a sportújságírói sablonok, fordulatok nyilván komikusan hangzottak, de ugyanakkor a hazug hivatalos propaganda szövegekkel és a kiüresedett prózai realista stílussal szemben az igazság referenciáját mutatták. (lásd pl. EP: Termelési regény.)
Röhögni lehetett rajta, de hinni lehetett benne.
A könyv stílusának egyik rétegét ez adja, ennek a humorát és pátoszát csak az értheti igazán, aki élt akkoriban.
Akkoriban, tehát az 1970-es és 1980-as években, mert bár néhány történet a könyvben visszanyúlik korábbi időkre, és néhány történet talán időtlen, akár ma is játszódhatna, de a lényeg ott és akkor van. Amikor nem volt szabadság, és a hazaszeretetet leginkább csak sportban, a nemzeti válogatottnak szurkolva lehetett őszintén megélni.
És hát a foci. Akár játszották, akár szurkolóként követték, valódi közösségi élményt nyújthatott az embereknek. Egy falu vagy kisváros csapata épp olyan fontos lehetett, mint a nemzeti tizenegy. És ezeknek a csapatoknak mind megvolt a saját mitológiája, hősökkel és árulókkal, győzelmekkel és vereségekkel, ami strukturálta az időt, és alkalmas volt arra is, hogy a privát élettörténetekkel párhuzamosan egy elképzelt közösségi történetet is megjelenítsen. Ami persze elég szánalmas pótléka a valódi szabad közösségi történeteknek.
Az ilyen mitológiák jellemzője a nosztalgia – régen minden szebb volt – ráadásul ez nálunk együtt járt a valóságos lassú hanyatlással, ami a játék színvonalában, a játékosok minőségében és a nemzetközi eredményekben is megnyilvánult – a magyar foci lecsúszott, épp úgy, mint az egész ország. Ezért is szerepel a történetek jelentős részében vereség, a főszereplő focisták eltűnése, elkallódása – ritka az olyan tehetség Magyarországon, aki képes a saját képességeinek megfelelő pályát befutni – ez nem csak a focira igaz.
Ugyanakkor, mindezek ellenére, a foci játék, tehát a szabadság tere. El lehet jutni benne a katarzishoz, a transzcendens élményhez, ezt nem uralhatják sem kommunisták, sem más hatalmak. Ha egy grundon, egy salakos pályán pár srác focizni kezd, akkor ott más dimenziók nyílnak meg, eltűnik a külvilág.
Erről írni lehet pátosszal, de ez hamar unalmassá válik. Ezért szerencsés Kőrösi groteszk látásmódja, humora. Minden picit elcsúszik, megkérdőjeleződik, közhelyek és abszurditások váltogatják egymást – nem lehet semmit komolyan venni – de persze mindent komolyan kell venni, hiszen az irodalom túl van a történetíráson és a filozófián.
És innentől kezdve kéne rátérni a konkrét történetek, anekdoták, tárcák elemzésére, de ezúttal ez most elmarad, és elmarad az is, hogy elmagyarázzam, miért jók a könyv fekete-fehér képei, amelyek nem állnak összefüggésben a szöveggel, mert nem illusztrációk, hanem a könyv lényegének vizuális megjelenítői.
Én ezt így gondolom, ez a privát olvasatom. Nem írok értékelést, mert túl szubjektív ez az olvasat, nem akarok másokat megtéveszteni. Nem hibátlan könyv, de nekem eléggé tetszik, ezért magyarázkodtam ennyit. :)
