Szükséges vagy szükségtelen bevezető.
Nem, én nem hiszem el, hogy Flaubert mondása – Bovaryné én vagyok – igaz lenne. A regényíró nem azonos a hőseivel. Túl bonyolult az ember ahhoz, hogy prózában el lehessen mesélni. Még ha a szándék őszinte is lenne, akkor is ott vannak a nyelv korlátai. Az író ír, aztán valaki lesz belőle a könyve lapjain.
A költő viszont nem tud hazudni. Vagy ha mégis hazudik, akkor a hazugság is elárul valamit belőle. De általában az asszociációk, a tudattalan intuíció közreműködése megmutatja a költő személyiségét. A vers olyan, mint egy gyónás, vagy olyan, mint egy pszichiátriai lelet.
Na most, én nem igazán szeretek kukkolni, mások gyónásába belehallgatni, mások orvosi leletein élvezkedni vagy éppen szörnyülködni. Ezért szeretem, ha a költő már halott. Az olyan megnyugtató. :) Felment a felelősség alól.
Vagy ha már él, mert nem tette meg azt a szívességet nekem, hogy a kötete megjelenése előtt elhalálozzon, akkor legalább ne ismerjem! Ha nem ismerem, ha nem kell mögé egy élő embert odaképzelnem, akkor könnyedén el tudok vonatkoztatni a konkrét biográfiai adatoktól, és foglalkozhatok a vers esztétikájával és filozófiájával, meg satöbbi. Érezhetem és mondhatom azt, hogy ez a vers sz@r, nekem nem tetszik, és ezzel nem gyalogolok bele a költő lelkivilágába. Mert tudom, a saját verseim kapcsán pontosan tudom, hogy az a vers, ami a költőjének tetszik – tehát legalább egy olvasójának tetszik –, az jó vers, legfeljebb a többi olvasó nem ismeri hozzá a kulcsot.
Oké, tudom, csak az számít igazán jó versnek, amit sokan elfogadnak, amit a különböző kánonok befogadnak, ahol a személyiséget közvetítő irodalmi eszközök az adott versben működőképesek a személyes kulcstól függetlenül is – de épp itt van a baj. A személyes kulcs ismerete az olvasókat két külön kategóriába sorolja, akiknek nem azonos a nyelvük. Nem értik meg egymást, fölösleges is beszélgetniük, hacsak a kulcsnélküli nem akar beavatódni.
Én nem akarok beavatódni. Elmúltam ötven, már nem akarok új barátságokat kötni, a költő lelkével se szeretnék foglalkozni. Nekem elegek a költőkből a versek, azokat akarom használni, önző módon, a saját céljaimra. Világos?
Világos indul, ez a kötet címe, és a címadó vers így hangzik:
Sakkfeladvány
Világos indul, és lépésről lépésre sötétebb lesz.*
A borító elég sötét, egy sötét alak cigarettázik egy bérház gangján, és a házak fölött, az éjszakai égbolton homályosan ott van a Hold. Mindkettőjükről – a sötét alakról, aki a költő, és a Holdról is – többször szó esik majd a kötetben. A borító jó. Kívülről. Mert belül van egy fülszöveg és egy portré, amelyekkel már problémáim vannak.
A fülszöveget Kemény István, a költő, a klasszikus koszorús költő írta – nincs ebben irónia, én valóban így gondolom – és jó, hogy ő írta. Van rokonság a költészetük között, és Kemény szava rangot is ad. A szövege viszont olyan üres közhelyek gyűjteménye, amilyeneket én szoktam az értékeléseimben puffogtatni: gyönyörű, hihetetlenül eredeti, szellemes, tűpontos, ugyanakkor a lélekhez szóló, az igazságot kereső, ám ennek hiábavalóságával minden pillanatban számoló bölcs és katartikus költemények. Hehe, teszem én hozzá, és arra gondolok, hogy ettől még lehet a könyv jó.
A borító hátsó-belső oldalán a költő portréja, még abból az időből, amikor a Veresegyházi Asszonykórus** tagja volt. Ez komoly! Nem a Janicsák (lásd a hivatkozott linken), hanem egy idősödő szemüveges asszony főkötőben, így látszik elsőre, de aztán kiderül, hogy férfi, olyan Tandori-féle sapkában, lesütött szemmel, bánatosan. Miközben.
Miközben András László azonos azzal az András Lászlóval, aki 21. századi magyar irodalom egyik legzseniálisabb vicces és férfias könyvét írta, és azonos azzal az András Lászlóval is, aki Műút hasonlóképpen zseniális Napi ellenség rovatát vitte. És még folytathatnám a sorolást. Ez nem tetszik nekem.
Valamit azért a versekről is. A kötetbe Babiczky Tibor válogatta a verseket, és van egy ív, tényleg elsötétül – bár a kezdet sem csupa móka és kacagás. A személyes (családi?, interperszonális?) okok nem érdekelnek, tudom, bennem van a hiba, de én mondjuk Radnótitól elfogadom, hogy az utolsó versei, a razglednicák szomorúak. Az oké, annak valóban volt valami oka. De egyébként, engem egy költő ne akarjon elszomorítani. Ne akarja, hogy a buksiját a mellkasomhoz vonva vigasztalgassam, még akkor se, ha költőnőről van szó. Ilyenre én alkalmatlan vagyok. Elnézést. Ezért én ezt az ívet nem tudom követni.
Helyette külön olvasgattam a verseket, miután először kétszer egymás után elolvastam az összeset. 40 vers van a kötetben. Van közöttük 10 olyan vers, ami tetszik. Talán 3 olyan, amit megjegyzek. Azt hiszem. Majd kiderül. Lehet több is, kevesebb is.
Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy milyenek ezek a versek, akkor biztosan elkezdenék valamit hadoválni, másról beszélni, mert ezt elég nehéz megmondani. Már említettem, hogy kicsit rokon Kemény István költészetével. Néha olyan érzése van az embernek, mintha egy mese diafilm szövegeit olvasná, vagy a Siccet (pl.: Az oceanográfus lánya/minden reggel/rámosolyog/a vízihullákra.) Máskor meg olyan, mint a tördelt próza, prózavers, amelyben váratlanul felcsillan egy-egy rím. De végig lehet érezni azt is, hogy egy körszalonban ülsz, és a körszalon padlója egy akvárium, és az akváriumban villanylámpák vannak, és onnan, alulról jön a kékes fény, és szalonban valahol, a magasban egy hangszóróból szól egy nyugodt férfihang, aki különösebb érzelmek nélkül olvassa fel például ezt:
Az éjjel lusta volt a hold,
ma délelőttre itt maradt,
felhőkbe bújt, szégyellte hogy
nem járta végig az utat.
Azaz bújt volna, de reggel
az égen egy felhő se volt,
csak a feszes, sima kék és
középen ott a lusta hold.***
vagy ezt többet nem idézek, tényleg vegyétek meg, de azért az elárulom, hogy András Lászó legjobb verse, amit nem válogattak be a kötetbe!!!!, a neten, a műút portálon elérhető.
A pontozásról: ha egy verseskötetben van 10 jó vers, és 3 emlékezetes, az nálam megérdemli a maximális 5 csillagot. Az már egy kicsit megváltoztat engem, és rajtam keresztül a világot is. De! Legközelebb jelentkezzen András László próza kötettel! :)
* Műút könyvek, Miskolc, 2016. 28. oldal. Nem idézek többet, most még 2000 forint, később biztosan olcsóbb is lesz, akit érdekel, az vegye meg.
** lásd itt. (Bocs!)
*** Műút könyvek, Miskolc, 2016. 14. oldal