Márkus Gyuri édesapjának tejcsarnoka volt, az anyja is az üzletben dolgozott. Annyira elfoglalta őket a kis bolt fenntartása, amiből épphogy megéltek, eltartották Gyurit és a kishúgát, hogy idősebbik gyereküket átadták a nagypapának. Tehát Gyurit tulajdonképpen a nagypapa nevelte, aki azzal tette magát nevezetessé, hogy folyton megígérte Gyurinak, neki ajándékozza az óráját – de ígérete teljesítését addig húzta-halasztotta, amíg a holokauszt megakadályozta benne. A mestersége szabó volt. Gyuri előtt nem volt értelmiségi minta a családban. Ő tökéletesen más, mint a közeg, amelyből jött. Mint egy nagy rabbi egy Singer regényben, ő is kiugrott kereskedő-iparos környezetéből, ahol senki sem értett máshoz, csak a puszta élete fenntartásához. Nagyon szerette a családját, ahol senki nem hasonlított hozzá. Édesanyjával bujkált Újpesten, az édesapja más rejtekhelyeken húzódott meg – fölfedezték és agyonlőtték. Gyuri tízévesen érte meg a felszabadulást, egészen fiatalon a somérokhoz* csatlakozott, aztán mint nagyon szorgalmas, kitűnő gyerek bekerült a Gorkij Gimnáziumba. Ott természetesen kommunista lett. Úttörő, sőt úttörővezető is. A Gorkij iskolában nevelték azokat a fiatalokat, akiket a Szovjetunióba küldtek továbbtanulni, ezért intenzíven tanultak oroszul. Itt készítették fel a jövő kádereit, nagy volt bennük a bizalom. Gyuri kapta a kitüntető feladatot, hogy felügyeljen a kádergyerekekre a balatonvilágosi kommunista vezetők üdülőjében. Ő pásztorolta például Révai József fiát. E funkciójában olyasmit csinált Magyarországon, amiről még nem is hallottunk. Tudniillik: vízisíelt. Nem is sejtettük, hogy ilyesmi létezik, de a pártüdülőben már vízisíeltek. Márkus Gyuri élúttörőként nevelgette a pártcsemetéket, és vízisíelt. Nagyon szigorú úttörővezető volt, a legkisebb fegyelemsértésért elvette a gyerekek piros nyakkendőjét. Ez komoly megleckéztetésnek számított a mozgalomban. Knopp elvtárs** nyakkendője is többször jutott erre a szomorú sorsra, aki mindig érzett valami tiszteletet Márkus Gyuri iránt – akkor is, amikor állásából kirúgott revizionista volt -, mert nem felejtette el, ki kobozta el a nyakkendőjét. Gyuri így került ki ösztöndíjasnak Moszkvába. A Lenin Egyetemen hallgatott filozófiát. Ott ismerkedett meg Marisával, későbbi feleségével, egymásba szerettek, összeházasodtak. Gyuri meggyőződéses kommunista volt, mint mindenki, aki ebben a közegben nőtt fel. De még számára is döbbenetes fordulatként zajlott le az 53'-as olvadás. Számos orosszal tartott fenn meleg baráti kapcsolatot. Sok mindenről beszélgettek, de a családjukról nem tudott meg semmit. '53 után, amikor Sztálin meghalt, hirtelen kiderült, hogy egyik-másik barátjának az apja, nagyapja, testvére koncentrációs táborban sínylődött. Mindenkinek volt egy halottja vagy foglya a gulágon. Ezt a tényt kétévi jó barátság után először akkor mondták el neki.
Ez a Márkus Gyuri jött vissza '57-ben Magyarországra, a feleségével és a kisfiával.*** Moszkva bizonyos szakmai előnyt nyújtott azoknak, akik ott tanultak filozófiát, mert bár ott is tiltottak mindent, de a diákok engedéllyel bemehettek a könyvtárak tiltott tárolóiba. Magyarország nem csak kommunista volt, d szegény is. Itt a legmegbízhatóbb elvtársak számára sem voltak elérhetőek a nyugati könyvek, míg Márkus Gyuriék a Lenin-hegyi, Leninről elnevezett könyvtárban a legnagyobb sztálinizmus idején is olvashattak analitikus filozófiát, angol pozitivistákat. A zárt anyagban minden megvolt, amit a filozófiában akkor Amerikában és Nyugat-Európában produkáltak. Magyarországon is fölállítottak karantént könyveknek, de abban csak Nietzsche és a fiatal Marx raboskodott. Gyuri olyan jelenkori filozófiai műveltséggel jött haza Moszkvából, amihez hasonlót magyar egyetemen senki nem szerezhetett. Nagyon rendesen elsajátította az angol nyelvet is. Magyarországon csak oroszul tanultak. Elmondta, nem igaz, hogy a modern filozófia nem ér semmit, mert ő olvasta ezt, azt meg amazt, és ezek egész érdekesek. Viszont mi**** neveltük őt revizionizmusra, szkepszisre, a kommunizmus iránti kétségekre. Politikai (át)nevelése nem tartott sokáig, hisz érzékeny fiú volt, hamar megérezte, mi a büdös. A kommunista fiatalember hamar átváltozott szkeptikus, ironikus és a rendszerrel szemben egyre több fenntartással élő barátunkká. Ugyanakkor remekül hasznosította a Szovjetunióban szerzett tudását. A pozitivista és analitikus filozófiáról megírta és Tordai Zádorral együtt kiadta Az irányzatok a polgári filozófiában című könyvet. Még hosszú ideig foglalkozott analitikus és pozitivista filozófiával. Abban az időben mi mindannyian igen ideologikusak voltunk: számunkra a francia és a német szellem Kanttól Hegelig, Sartre és Husserl volt a mértékadó, Márkus számára viszont Wittgenstein és Russel. Nagyon jól ismerte Russel filozófiáját: ő volt az első Magyarországon, aki Wittgensteinnel foglalkozott, és írt egy előszót a Tractatushoz.
Heller Ágnes: Bicikliző majom
Múlt és Jövő Könyvkiadó, 2004
317-319. oldal
* somér – zsidó cserkészcsapat
** Knopp András 1990-ig MSZMP-funkcionárius (többek között a Bibó Emlékkönyvről hírhedt készített Kornidesz-Knopp jelentés egyik névadója – egyébként érdekes, Márkus György a Bibó Emlékkönyvben nem szerepelt), utána orosz és ukrán érdekcsoportokhoz kapcsolódó üzletember, jelenleg FBI körözés alatt áll.
*** Márkus György 1957-ben nem magától jött haza Moszkvából, hanem büntetésből hazarendelték, mivel összetűzésbe került a magyar egyetemi csoport dogmatikus párttitkárával - le akarta váltani őt. A moszkvai magyar követség (és az állambiztonság kiküldött képviselője) aztán gyorsan rendet teremtett, és a renitens egyetemisták közül (akik még a budapesti forradalommal is szimpatizáltak!) számosat - így Márkust is -, haza zavartak. Erről bővebben lásd Pétervári János fedőnevű ügynök jelentésit az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában. A nemrég feltárt dosszié levéltári jelzete: ÁBTL – 3.1.2. - M-20978
**** mi - Heller Ágnes, Fehér Ferenc, Vajda Mihály
[Az 1960-as évek közepén:]
A pártban ekkor már végleg kialakult a cinizmus: a belépés, a tagság semmifajta ideológiai töltést nem hordozott. A legtöbb értelmiségi egy szót sem hitt el az egészből. Márkus mindig is párttag volt, tehát neki demonstratíve ki kellett volna lépnie.
Párttagnak lenni homályos eredetű hagyománynak számított, amibe beleszületik az ember. Ha megkérdezik, miért nem válsz el a feleségedtől, noha rosszul éltek, sokan azt válaszolják, azért, mert megszokták – harminc lehúzott év után már minek. Ma nem venném feleségül, eszembe se jutna, de ő most már a feleségem. Ez volt a helyzet a párttal is: össze voltak házasodva. Nem szerették, már régóta mással szeretkeztek, de azért ez egy régi házasság volt. Nem opportunizmusból nem léptek ki. Mindig azt hisszük, hogy a házastárs fog hozzánk idomulni. Nem nekünk kell megváltoznunk, majd ő javul meg, mert rájön a reform nélkülözhetetlenségére.
Heller Ágnes: Bicikliző majom
Múlt és Jövő Könyvkiadó, 2004
29-30. oldal
Hát ez borzasztó. Heller Ágnes itt – barátja, Márkus György* védelmében – nagyon nagy butaságokat beszél. Igen, valóban találó a hasonlat, sokan hazudják azt, hogy csak megszokásból nem válnak el, és épp ilyen hazugság, hogy Márkus megszokásból volt az MSZMP tagja a hatvanas évek közepén, egészen 1968-ig, amikor is a korcsulai nyilatkozat** miatt kizárták. Márkus saját maga is cáfolja ezt egy vele folytatott beszélgetésben:
"Az elején nem volt köztünk különbség – mind reformkommunisták voltunk, úgy gondoltuk, hogy ez a sztálinizmus borzalmas, de elhittük Lukácsnak, hogy még mindig jobb, mint bármilyen kapitalizmus, s elhittük, hogy reformok útján rendbehozható. Ez aztán ’68-ban véget ért. […]
…engem a politika soha nem vonzott. Bármit tettem is életemben, aminek politikai éle volt, azt morális és intellektuális elkötelezettség alapján tettem."***
Azaz a lukácsisták még 1956 után is hagyták magukat elvakítani, egészen 1968-ig. Nem megszokás volt ez, hanem – mivel filozófusokról van szó – erkölcsileg megideologizált döntés – annak elfogadása, hogy a cél szentesíti az eszközt, a célként kitűzött kommunizmus felé Kádár (és Rákosi és Sztálin) rendszere is közelebb visz, mint a polgári demokráciák.
Heller maga nem volt párttag, 1957-ben(!) belépett ugyan az MSZMP-be, de rövid úton ki is zárták, mivel kiállt az 1956-os forradalom mellett (ugyanakkor létezik egy 1959-es keltezésű, Heller Ágnes aláírású, az MSZMP KB-nak címzett levél is, amelyben 1956-ot ellenforradalomnak nevezi). Heller tehát barátjának mentséget keres a párttagságra – igazi mentséget nem talál –, ezért aztán ilyen ostoba és hazug magyarázatokba bonyolódik.
*Márkus György filozófus, Lukács György tanítványa, a Budapesti Iskola tagja. Számon tartják a világon, teljesen véletlenszerűen egy angol nyelvű oldalról idézek, ahol a híres magyar, illetve magyar származású filozófusokat listázták – igen érdekes, vicces és tanulságos lista:
1. Ágnes Heller
2. Arthur Koestler
3. Aurel Kolnai
4. Béla Hamvas
5. Ervin László
6. Georg Lukács
7. György Bence
8. György Márkus
9. Imre Lakatos
10. Isaac Breuer
11. János Apáczai Csere
12. János Kis
13. Matthias Bel
14. Menyhért Palágyi
15. Menachem Mendel Taub
16. Moshe Shmuel Glasner
17. Péter Pázmány
18. Richard Hönigswald
A lista az életrajzoknál a Wikipediára irányít, ahol ez áll róla:
György Márkus (born April 13, 1934) is a Hungarian philosopher, belonging to the small circle of critical theorists closely associated with György Lukács, usually referred to as the „Budapest School”. He completed his philosophical training at Lomonosov University in Moscow in 1957. Due to ideological disputes, he was removed from his teaching positions in Hungary in 1973, and fled in 1977 to Australia, where he has since 1978 taught at the University of Sydney. Following political liberalisation in Hungary, Markus has been reassimilated and now teaches regularly in his homeland, although he remains resident in Sydney. He is external member of the Hungarian Academy of Sciences (1990). He is also on the editorial board of the academic journal Thesis Eleven: Critical Theory and Historical Sociology.
** A korcsulai nyilatkozatban magyar filozófusok elítélték az 1968-as csehszlovákiai bevonulást.
A jugoszláviai Korcula városában (a hasonló nevű szigeten) a Praxis folyóirat köré csoportosuló értelmiségiek 1962-től kezdve minden nyáron konferenciát szerveztek. Ezt a kört olyan – akkoriban marxista vagy a marxizmushoz közel álló – nevek fémjelezték, mint Ernst Bloch, Erich Fromm, Lucien Goldmann, Jurgen Habermas, Karel Kosik, Leszek Kolakowski, Henri Lefebvre, Herbert Marcuse és Heller Ágnes.
Az 1968-as konferenciát a Varsói Szerződés államainak Csehszlovákia elleni inváziójának hírére félbeszakították, és a résztvevők közös tiltakozó nyilatkozatot fogalmaztak. A nyilatkozatot a szimpozion hat magyar résztvevője közül öten – Márkus György, Sós Vilmos és Tordai Zádor, az MTA Filozófiai Intézete munkatársai, valamint Heller Ágnes és Márkus Mária, az MTA Szociológiai Kutató Csoportjának munkatársai – aláírták. (A hatodik, Tőkei Ferenc nem.) Az öt magyar azonban ezen kívül külön tiltakozó nyilatkozatot is adott az AFP francia hírügynökségnek, amelyet aztán a Le Monde is leközölt. A képen a korcsulai aláírók.
**** BESZÉLŐ, 9. szám, Évfolyam 1, Szám 8 » Beszélő-beszélgetés
„NAGYON SZERETEM A FILOZÓFIA RADIKALITÁSÁT – MÉG HA VESZÉLYES IS”
Márkus Györggyel beszélget Babarczy Eszter, Kisbali László
TGM nekrológja Márkus Györgyről
