Szeretném felhívni a figyelmet erre a kötetre, ezért az értékelésemet hosszabb idő alatt, több részletben fogom elkészíteni.
Először is ott van az, hogy Kemény István az egyik legnagyobb kortárs magyar költőnk.
A Jelenkor folyóirat 30 legjobb kortárs magyar vers listájára négy verssel került fel SPOILER, de persze minden lista szubjektív, én például ezek közül csak az osztálytalálkozósat SPOILER válogattam volna be.
Kemény István legszebb verseiről írtam egy vállalható értékelést SPOILER, az idézetek közé pedig kimásoltam az öt kedvenc versemet. Ha a méltán népszerű Varró Dani egy rajongója eljutna idáig az olvasásban, akkor neki ajánlanám ezt a verset SPOILER. Ha valaki a humoros, de elgondolkodtató verseket kedvelné, annak meg ezt: SPOILER.
A Remény, a Búcsúlevél és A mítosz tartozik még – szerintem – a legjobb és legfontosabb versei közé.
Egy korábban megjelent versgyűjteményében olvashatók azok a korai versei is, amelyek miatt a rajongója lettem, érdemes megnézni itt is az idézeteket: SPOILER.
Felmerül a kérdés: érdekes lehet-e egy költő szövegelése prózában? Lehet valaki okos versben, de ugyanakkor ostoba (vagy csak szürke, érdektelen) versen kívül? Az általam legjobbnak tartott költők közül, Ady, Babits, Kosztolányi, Weöres Sándor, Pilinszky, Petri prózában, és ezen belül esszében, publicisztikában is maradandót alkottak – nem csak a stílusuk, hanem a gondolkodásuk mélysége miatt is. Ez alapján mindenképpen érdekes lehet, hogy direktben, a költészet fegyvertáráról lemondva, mit és hogyan akar elmondani nekünk Kemény István.
(Folyt. köv.)
Nagyon profi. Épp csak annyi személyesség van benne, ami elindítja a gondolkodását, aztán kitágítja a látómezejét, elvonatkoztat – pont úgy, ahogy az esszékben kell, nem leragadva az egyedinél, hanem megtalálva az általánost.
Nézzük, miről szól:
1. Honnan indult a nemzedéke? (Egy szép délután)
2. Honnan indult a modern Európa? (Időgép)
3. Centrum és periféria (Emlékek a Bizottság zenekarról)
4. Centrum és periféria (Hángérien! Hálfprájz!)
5. Mi a magyar? (Komp-ország, a hídról)
6. Trianonról és az elveszett nemzedékekről (Mikor volt 1912?)
_
1. Működő kultúra (Egy közönséges csütörtök egy működő kultúrában)
2. A szabadságról (A sakk Nietzschéje)
3. A 22-es csapdájáról (Ilyenkor, augusztusban)
4. A besúgókról (Lista)
5. Balról és jobbról (Száz év türelem)
6. A pontos beszédről (Lazán és könnyedén)
7. Az értelmiségről (Az értelmiségi fölényről)
8. Balról és jobbról (Magyarország és a jövő)
9. Az emberi nagyságról(Zrínyi Miklós és az üvegplafon)
–
1. Fekete Istvánról (Január)
2. Földényi F. László könyvéről (Áramvonal)
3. Virginia Woolfról (Maga a béke)
4. Elias Canettiről (Csalódnia Holdban)
5. Terézia Mora könyvéről ("Nem tudnék hozzámenni ezekhez")
6. Menyhárt Jenőről (Reciprok Elvis)
7. Kóka Rozáliáról (Adalékok az élet értelméhez)
8. Ulickájáról (A kisregénysorsú ember)
_
1. Ottlik Gézáról (Pár lépés Pesten)
2. Rejtő Jenőről (Az ellopott tragédia)
3. Weöres Sándorról (Az ember, aki megmozdította a szótárt)
4. Csokonairól (Pár korlátozott felelősségű mondat Csokonairól)
5. Önmagáról (Hogyan keletkezett az első igaz versem?)
6. A hitéről (A nagy gyilkosság)
7. A költészetről (A költészet megkopasztása)
_
egy irodalmár könyvmoly értékelései könyvekről Homérosztól Esterházy Péterig (ötven + 1 irodalmi pillér)
Ahogy ebből látszik: Kemény István teljesen korszerűtlen, modern szerző, egy igazi könyvmoly. A személyes ízlése ugyan nem egészen egyezik meg az enyémmel (nem olvas krimit, scifit és tudományos könyveket, viszont olyan szerzőket is kedvel, akiknek én már a nevét is elfelejtettem – pl. Zrínyi, Csokonai), de azért elfogadnám haveromnak. Jókat tudnék vele vitatkozni. Főleg történelmen és politikán, mert hozzám képest egy kicsit konzervatív.
Karcoltam, idéztem tőle bőven, akit érdekel, ott közelebbről is ismerkedhet vele.