Kétszer olvastam, ahogy befejeztem, elkezdtem újra, elvoltam vele két hónapig (2017. április-május), egy lakatlan szigetre is elvinném magammal.
Lehet okosságokat mondani róla, például azt, hogy SPOILER
Sokan írtak róla remek recenziót – lásd a linkeknél, tulajdonképpen lehetne azt is mondani, hogy kritikusok számára kikerülhetetlen próbatétel. Itt, a molyon is születtek kiváló értékelések róla, például @mate55 számára* feltűnt az, ami profi kritikusoknak nem, hogy James Ellroy bűnügyi regényei milyen erős rokonságban állnak ezzel a könyvvel (a második, harmadik és negyedik kisregénnyel).
Lehetne úgy is megközelíteni, hogy milyen irodalmi kapcsolatai vannak. Például az első kisregény egy Kundera-paródia (A lét elviselhetetlen könnyűsége**), az ötödik meg Hamvas Karneváljának II. kötetét idézi, de számomra a legfontosabb előképe egy később nagy karriert befutott szerző egy korai remekműve: Yann Martel: A helsinki Roccamatio család a tények tükrében***
Sokat gondolkodtam rajta, a könyv lényegét magam számára úgy tudnám röviden összefoglalni, hogy egy baloldali értelmiségi író-kalandor reflexiói a 20. század történelmi válságaira, és a lét kikerülhetetlen tragikumára, a halálra. Mindezt szórakoztatóan, gyakran igen viccesen – de ez a humor csak alapos irodalmi-filozófiai háttérismeretek birtokában észlelhető, élvezhető.
Természetesen kedvenc könyv, de csak elszánt és igényes olvasóknak ajánlom.
* @mate55 értékelése: https://moly.hu/ertekelesek/2342360
** http://vargarockzsolt.blog.hu/2011/04/27/egy_filozofiku…
*** https://moly.hu/ertekelesek/523069
Kiegészítés: ahhoz, hogy képet kapjunk a regény stílusáról és filozófiájáról, két fontos és jellemző részlet:
https://moly.hu/karcok/913161
https://moly.hu/idezetek/792953