Néhány gondolat a regényről:
Mi a mű kapcsolata a valósághoz, a történelemhez? A címszereplő mintája valós, létező személy volt, azonban Ulickaja nem egy egyszerű életrajzi regényt akart írni, ezért főhőse nevét megváltoztatta és kitalált, szimbolikus személlyé változtatta. Napló, levél, előadás, feljegyzés, prospektus, távirat, magnófelvétel, életrajz, önéletrajz, hirdetmény, újságcikk, cédula, ügynöki jelentés, kritika, liturgia, jegyzőkönyv, pszichiátriai szakvélemény, kihallgatás, prédikáció, képaláírás – ennyi féle műfajt, dokumentum típust használ fel az író, hogy írását hitelessé, valószerűvé tegye. Ezzel – látszólag – napjaink történetírásának, a társadalomtörténeti megközelítésnek az eszköztárát alkalmazza. Mivel azonban forrásainak hitelessége nem ellenőrizhető, s mi több, maga a szerző vallja be, hogy a felhasznált információkat átalakította – a mű műfaja egyértelműen fikciós szépirodalmi alkotás, regény, amelyen számon lehet kérni a megformáltság követelményeit: a kompozíciót, a szereplők valószerűségét, vagy szimbolikusságát, a történetvezetés átláthatóságát, a cselekmény drámaiságát és érthetőségét, a nyelv szépségét és kifejezőerejét, a racionális és az emocionális megközelítések kiegyensúlyozottságát, a mű mondanivalójának eredetiségét, szuggesztivitását és erkölcsi erejét stb.
A könyvet eddig értékelők alapvetően a mű erkölcsi mondanivalóját emelték ki, a hit és a szeretet őszinte, elhivatott és tehetséges képviselőjét látva Daniel Steinben. Ez a megközelítés valóban felvetheti azt a kérdést, hogy a vallástalan olvasó milyen kapcsolódási pontokat találhat ehhez a regényhez? Lehetséges úgy látni ezt a történetet, hogy a különböző vallások és felekezetek szemellenzői által beszűkített látókörű, és ennek következtében torzult személyiségű karakterek, szereplők között egy idealizált kulcsfigura, egy erkölcsi és dramaturgiai kristályosodási pont, egy megváltó tisztaságú, és függetlenségű személyiség az, akiről szól ez a történet, és aki nem hisz a főszereplő képviselte vallásos hitben (nem a katolicizmus Daniel atya által képviselt változatára, hanem a vallásos hit egyedüli autentikusságára gondolok), annak nem marad más nézőpont, mint az ironikus megfigyelőé. Nos, volna egy javaslatom az ateisták és agnosztikusok számára is, hogy miért érdemes elolvasni ezt a könyvet.
Ez a javaslat természetesen nem más, mint hogy (ideiglenesen) tegyük zárójelbe Daniel Stein alakját, és figyeljünk inkább a regény többi szereplőjére, akiknek sorsa legalább annyira érdekes, mint a címszereplőé. A Holocaustot túlélő, zsidó származású emberek, az ő gyermekeik, valamint a nem zsidó, de a Holocaustot szemtanúként, vagy a tettesek gyermekeként feledni nem tudó – nem akaró figurák alkotják a regény szereplőinek egyik legfontosabb csoportját. Az egykori trauma feldolgozásának, illetve fel nem dolgozásának példaszerű eseteit ismerhetjük meg a könyvből. Ulickaja maga is kikeresztelkedett zsidó, ezért kellő fogékonysággal közeledik a problémához. Toleranciájának (liberalizmusának), és írói módszerének (posztmodern sokszínűség és narratíva kezelés) köszönhetően az ítélkezést el tudja kerülni, és a figurák a saját logikájukat követve (személyiségük és életsorsuk függvényében) hitelesen képviselik saját „igazságukat”, és ezzel valóban gazdagítják, további gondolkodásra ösztönzik az olvasót. (Itt mindenképpen meg kell említenem Závada Pál nevét, aki az Idegen testünk című regényében hasonló írói és politikai filozófiából kiindulva esztétikailag talán vitathatóbb, de mégis hasonló megoldásra talált rá – azt a magyar történelmi traumákra alkalmazva.)
A regény szereplőinek másik csoportja a különböző vallások képviselői. Bár magam ateista vagyok, de sok generációra visszamenően színmagyar református paraszti családból származom, ezért nem tagadhatom elfogultságaimat. A görög katolikusok túlfűtött misztikussága, a római katolikusok időnként bombasztikusnak látszó fenségessége, épp úgy távol áll tőlem, mint a zsidó vallásúak merev életviteli szabályrendszere. A reformátusok puritánságának és racionalitásának öröksége Daniel atya hitbéli gondolkozásának szimpatizánsává tesz, de ennek ellenére itt látom a regény leginkább támadható pontját. Szinte hallom a kifogást: a zsidók mindent jobban akarnak tudni, ők akarják megmondani a keresztényeknek, hogy milyen az igazi Jézust követő hit. Ulickaja itt valóban veszélyes terepre merészkedett, és bár szövetségesül az utóbbi évtizedek legkarizmatikusabb katolikus személyiségét, II. János Pált hívja, nem csodálkoznék, ha a hívő keresztények idegenkedve néznék a konkrét hitelveket. Látszik az is, hogy a szerző valamennyi vallás tekintetében igyekszik felmutatni pozitív szereplőt, pozitív példát is, de a könyv végkicsengése azt a képet mutatja, hogy a különböző vallások az emberiség széttartó, konfliktusokat erősítő vonásait erősítik. Mindenesetre a hit és az ember kapcsolatának vizsgálata mindenképpen erőssége a könyvnek.
A történet negatív, vagy pozitív kicsengése a szerző szerint is fontos kérdése a regénynek. Daniel Stein – teljesen természetes módon, életszerűen – egységes egészként értelmezi a saját életét, melynek legfontosabb eseményei: az áldozatok mentése a világháború idején, az egzisztencialista (sartre-i) választás az áldozatok közül – és ezzel a bűnbeesés, majd a megtérés, a katolizálás, és végül az izraeli egyházépítő tevékenység. Ugyanakkor a könyv szereplői csupán saját életük egy-egy rövid, bár többnyire katartikus konfliktusokkal terhelt szakaszában találkoznak vele, és bár múltjával, korábbi tetteivel tisztában vannak, Daniel atyát mégis annak alapján ítélik meg, hogy milyen szerepet játszik aktuális problémájuk megoldásában. Ez a nézőpont az, ami a posztmodern szerkesztési móddal tökéletes összhangban – szerintem a könyv legnagyobb erőssége. A mű azt sugallja, hogy függetlenül a végtől, az emberi életnek pozitív tartalma lehet, és ez nem más, mint a szabadsága, a függetlensége a körülményektől, lehetősége a belső erkölcsi értékrendjéből fakadó mindenkori aktuális pozitív cselekedetekre (és itt a győzelemnek és a vereségnek egészen nem hétköznapi jelentése van), melyeknek megvalósítására ideológiáktól és vallásoktól is függetlenül mindenkinek megvan a saját lehetősége.
Ljudmila Ulickaja: Daniel Stein, tolmács
2019.09.30. 19:42 vargarockzsolt
Szólj hozzá!
Címkék: kortárs posztmodern orosz regény
A bejegyzés trackback címe:
https://vargarockzsolt.blog.hu/api/trackback/id/tr6115184576
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.