vargarockzsolt

Jól szövegel a főhős Karcsi, élveztem, bár a mottók után mást vártam:

„– Hát jó, egy kis, részeg figura vigyorgott rajta. Ez volt a korong egyik oldalára rajzolva. A másik oldalán meg egy zárka volt, vagyis a zárka rácsai. Amikor megpörgettem a korongot, a nevető részeg bekerült a rács mögé. – Ami nem ad okot nevetésre, ugye ? – kérdezte Óscar Amalfitano. – Valóban nem – sóhajtott Charly Cruz. – És a kis, részeg fickó (apropó, miért nevezi kis részegnek, és nem simán részegnek ?) mégis nevetett, talán mert ő nem tudta, hogy börtönbe van zárva.” (Roberto Bolaño – Kutasy Mercédesz fordítása)

„gyerekekkel játszottunk, és lányokkal”
(Radnóti Miklós)

Börtön vagy játék? Ez komoly választás, különösen akkor, ha a játék szabályait Roberto Bolaño vagy Radnóti Miklós írja – ennyire véresen komolyan én ezt nem tudtam venni.
Miért? Talán mert az alaphelyzet annyira irreális, fantasztikus - egy ikerpár egymást helyettesítő kettős élete -, szimbolikusnak meg nem eléggé kidolgozott, gondolom én.
Néha olyan érzésem is volt, mintha a szerzőnek lett volna egy csomó bekezdése a témához, karakterek, motívumok, történetfoszlányok, aztán ezeket szerkesztgette, gányolta, felhasználva a korábbi resztliket is. Ottlik például ezt biztosan nem adta volna ki a kezéből, addig amíg tökéletesre nem kalapálja.
De jó ez így is, néhol vicces, néhol groteszk, szkeccsek sorakoznak egymás után, lehet sejteni, hogy mindez hová vezet, ráadásul a könyv közepén maga a szerző árulja el a poént, akkor tehát nem is a történet a fontos. Akkor mi? És mit jelent a cím? Ez egy nyitott mű, amivel az olvasónak kell kezdeni valamit?
Pár óra alatt végeztem vele, kikapcsolt, elgondolkoztatott, ezért megérte elolvasni.