A népszerű író halála sokakat megrendített. Az újságok nekrológokat közöltek, a közszolgálati TV csatornák előkeresték a korábban felvett interjúkat, az irodalmi lapok az eddig kevés figyelemre méltatott köteteiről is lehozták a dicsérő kritikákat. A kiadója felvette a kapcsolatot az író özvegyével, és közölte, felgyorsítják a legújabb – immár posztumusz kötet megjelentetését.
Az ország mindhárom írószövetsége bejelentette, saját halottjának tekinti, és igényt tart a gyászszertartáson egy búcsúztatói szerepre, közvetlenül a minisztérium képviselőjének beszéde után. Hosszadalmas egyeztetések után tudtak csak megegyezni a beszédek sorrendjében – végül győzött a józan ész: a jobboldali írószövetség képviselője elfogadta, utoljára marad, viszont kicsikart egy ígéretet, hogy a legközelebbi temetéskor ők lesznek az elsők.
A népszerű író temetése méltó módon lezajlott. A főváros központi temetőjében, a díszsírhely körül több ezer ember tolongott, és a jeles eseményről még a kereskedelmi televíziók is tudósítottak.
Ezen történésekkel párhuzamosan az egyik internetes portálon emlékolvasást szerveztek az író tiszteletére. Ez csupán annyiból állt, hogy elolvasták az író könyveit, aztán egy kocsmában összegyűltek és felolvastak néhány kedvenc idézetet a műveiből, és koccintottak az egészségére. Észre sem vették a szomszédos asztalnál ülő és figyelő két különös figurát: az egyikük alacsony volt, köpcös és feltűnően hasonlított Örkény Istvánra, a másikat csak egy pillanatra láttam, mert elég hamar elmentek.
A karc első megjelenési helye a moly.hu volt
