Roland Barthes: A szöveg öröme című esszékötete után olvastam. Micsoda különbség. Ez érthető! Itt akár be is fejezhetném az értékelést, hisz a szerző neve és a könyv fülszövege kellő eligazítást ad az olvasóknak. Azért nem állom meg, hogy fel ne idézzek egy régi beszélgetést, amit arról folytattunk, kell-e hogy az író figyeljen az olvasóra (http://moly.hu/karcok/45062)? Eco szerint a szerző igenis egy elképzelt olvasónak ír: "Umberto Eco két olvasótípust különböztet meg egymástól, az empirikus olvasót és a mintaolvasót. Az empirikus olvasó bárki lehet, aki olvas egy szöveget. Egy barát, rokon vagy akár én is lehetek. Az empirikus olvasó számára nincs törvény vagy szabály, hogy hogyan olvasson egy szöveget. Általában a szöveget tárolóként használja érzelmei számára – írja egy helyütt Eco. Nem ilyen olvasót képzel el szövege számára az író. Az empirikus olvasó akkor válik minősített olvasóvá, ha megértette a mintaszerzőt, vagy azt, hogy mit akar tőle.
A mintaolvasó vagy mintanéző olyan személy, akit magának elképzel az író vagy a rendező. Ő a szellemi célközönség, az eszményi típusolvasó. A szöveg számít a mintaolvasó együttműködésére és igyekszik azt megteremteni. A mintaolvasó engedelmes, kész az együttműködésre és szeret játszani, valamint nyitott a sokszempontú megközelítésre. Más mintaolvasót kíván egy esszé és megint mást egy vasúti menetrend. Paola Pugliatti szerint : „Eco mintaolvasója nem csupán kölcsönhatásban áll a szöveggel és közreműködője annak, hanem sokkal inkább együtt születik a szöveggel, lévén ő a szöveg értelmezési stratégiájának mozgatóereje. A Piroska és a farkas című mese példáján megállapíthatjuk, hogy mint empirikus olvasók nagyon jól tudjuk, hogy a farkasok nem beszélnek. Azonban mintaolvasóként bele kell egyeznünk, hogy olyan világba csöppentünk, ahol a farkasok igenis beszélnek. Eco megkülönböztet a mintaolvasón belül első és második szintű mintaolvasót. Az első szintű mintaolvasó az, aki meg akarja tudni, mi lesz a történet vége (pl. sikerül-e az öreg halásznak zsákmányával eljutni a partig). A második szintű mintaolvasó az, aki nem egészen tudja, milyenfajta olvasónak kívánja őt az adott történet, és szeretné kideríteni, milyen vezetőnek bizonyul a mintaszerző az olvasó számára." (Umberto Eco, Paola Pugliatti, Vadas János)
Szóval, ilyesmikről szól ez a könyv, tehát nem egy krimi, amit a villamoson is lehet olvasni, de kellő odafigyeléssel az irodalom elméleti kérdései iránt érdeklődőknek nagyszerű olvasmány.
Az ismertető a moly.hu-n jelent meg először.
