Attól, hogy ismerem a szakácsot és a kedvenc receptjét, még nem fog jobban ízleni az étel! Azért a jó könyv összetettebb élmény, mint egy csülök pékné módra vagy a borjúszív vadasan. Vegetariánus vagyok – mondta a húsipari kombinát marketing manegere - de gyűlölöm a posztmodern dilettánsokat! Vegetálj, mint egy posztmodern saláta! Helyezzük az egészet hermeneutikai kontextusba! Ha a prózapoétika paradigmaváltásával foglalkozol, az megülheti a gyomrodat, és bikák fognak kergetni az álmodban. /Igyekszem megőrizni civil mentalitásomat./
A. E. Bizottság - Putty putty
Szakirodalom irodalomtörténészek számára. Egy csomó olyan regényt is elemez, amelyet nem olvastam, ezért nem veszem a bátorságot az ítélkezéshez. Hasznos olvasmány volt, mert felhívta a figyelmemet egy könyvre, amit eddig nem ismertem, és érdekes szempontokat adott korábbi olvasmányaim értelmezéséhez. Az laikusként is felmerült bennem, érvényes és értelmes megközelítés-e a magyar regényeket csak a magyar regények kontextusában vizsgálni. Sem az író, sem az olvasó, sem a kritikus nem tekinthet el a mindenkori kortárs világirodalomtól. Nem hinném, hogy Nádas Péter vagy Krasznahorkai László műveinek megértéséhez Németh László vagy Sánta Ferenc regényei többet adnának, mint Hermann Hesse vagy Thomas Mann könyvei. Néhány egészen triviális "hülyeséget" is találtam, ezekből kettőt az alábbiakban szóvá is teszek:
Miért ír regényt az író?
„Megjegyzem, a mai magyar irodalomban néha találkozik az ember azzal a szerepzavarral is, hogy olyan verset és prózát írnak, amely nem felel meg az adott műfajnak. Amely akkor lenne igazán jó, hogyha azt, amit az illető versben, vagy prózában megírt, inkább egy filozófiai vagy történelmi esszében fejezné ki. Megint egy kiábrándító dolgot mondok: véleményem szerint regényt azért ír az ember, hogy azt el is olvassák, lehetőleg minél többen. Tehát hozzátartozik az is, hogy olvasmányos, szórakoztató is legyen. A mai magyar irodalomban az a szerencsétlen helyzet állt elő, hogy olvasmányosnak lenni, már-már halálos bűn.” Grendel Lajos
„Megjegyzem, a mai magyar irodalomban néha találkozik az ember azzal a szerepzavarral is, hogy olyan verset és prózát írnak, amely nem felel meg az adott műfajnak. Amely akkor lenne igazán jó, hogyha azt, amit az illető versben, vagy prózában megírt, inkább egy filozófiai vagy történelmi esszében fejezné ki. Megint egy kiábrándító dolgot mondok: véleményem szerint regényt azért ír az ember, hogy azt el is olvassák, lehetőleg minél többen. Tehát hozzátartozik az is, hogy olvasmányos, szórakoztató is legyen. A mai magyar irodalomban az a szerencsétlen helyzet állt elő, hogy olvasmányosnak lenni, már-már halálos bűn.” Grendel Lajos
Na szóval, minden tiszteletem Grendel Lajosé, de ez egy nagy baromság. Nem hinném, hogy Ottlikot, Hamvas Bélát, Nádas Pétert vagy Krasznahorkait érdekelte volna, hány olvasója lesz. Írni sok féle okból lehet. Jó könyv lehet könnyen befogadható, mint a Háy János munkái, és lehet nehezen olvasható, olyan, amelyikkel küzdeni kell, mint Szilágyi Istvántól a Kő hull apadó kútba. vargarockzsolt
Krasznahorkai László: Háború és háború
"Krasznahorkai regényének hőse a születésnapján döbben rá, hogy negyvennégy évig értette a világot, most viszont az akár otthonosnak is nevezhető létezés egycsapásra érvényességét veszítette… Ez a születésnapi este „nem a veszteség, hanem a nyereség kiindulópontja lett…” Ez az ismeretelméleti alapszituáció minden bizonnyal sokaknak az Iskola a határont juttatja eszébe. Ott már az első oldalon erről az érvénytelenné válásról, kibillenésről olvashatunk, s tudjuk, sok-sok gyötrelem után a hősök mégiscsak megerősödnek, új tudással vérteződnek fel." Olasz Sándor
"Krasznahorkai regényének hőse a születésnapján döbben rá, hogy negyvennégy évig értette a világot, most viszont az akár otthonosnak is nevezhető létezés egycsapásra érvényességét veszítette… Ez a születésnapi este „nem a veszteség, hanem a nyereség kiindulópontja lett…” Ez az ismeretelméleti alapszituáció minden bizonnyal sokaknak az Iskola a határont juttatja eszébe. Ott már az első oldalon erről az érvénytelenné válásról, kibillenésről olvashatunk, s tudjuk, sok-sok gyötrelem után a hősök mégiscsak megerősödnek, új tudással vérteződnek fel." Olasz Sándor
Ha már előképet keresünk Krasznahorkai regényéhez, akkor az semmiképpen nem az Iskola a határon. A későbbiekben Olasz Sándor is a különbözőségeket sorolja. Ha már, akkor inkább Hamvastól a Karnevál. Ott is egy levéltári segédfogalmazó útra kelésével kezdődik minden. De nem, az sem. Hamvas és Krasznahorkai kultúrája hasonló, de létszemléletük mégis különbözik. Hamvasnak fergeteges humora van, és csodálatos filozófiai műveltsége, míg Krasznahorkai pesszimista szemléletű, de nagyszerű íráskészségű szépíró. (Én azért szeretem mindkettőt, mert amit írnak, az többé válik szándékaiknál, és nemcsak az általuk meghatározott módon értelmezhető. Talán épp ez az igazi művészet jellemzője.) vargarockzsolt
[Ezek az szövegek a moly.hu-n jelentek meg először.]
