Cinikus macho kritika:
A filmszínésznő Liv Ullmann, és a filmrendező Ingmar Bergman leányának nem lehetett könnyű gyermekkora. (Kinek volt az? Talán csak Teréz anyának, Diana hercegnőnek és Janis Joplinnek.) Ezért aztán írt bosszúból egy posztmodern családregényt, melyben a szülei megkapják a magukét, még ha nem is a saját nevükön, és álcázva szerepelnek. Az apja például a regényben olyan érdektelen és haszontalan munkát végez, hogy a munkahelye telefonközpontjában már nem is tudják, hogy ott dolgozik. Lehet, hogy Bergman ilyen unalmas pali volt otthon? Viszont a lányával állandóan moziba jár, és megnézik és megbeszélik Eric Rohmer híres filmjét, a Szerelem délutánt. Az anya a könyvben fodrásznő, de a fodrászatról nincs szó, csak a nő állandó színészi produkcióiról. Rá Linn Ullmann jobban haragudhat, mert olyat tesz vele, ami egy színész számára a legrettenetesebb – elveszi az arcát. A család többi tagja is megkapja a magáét – Karin, az egyes szám első személyben mesélő fiatal lány, kegyetlen, kíméletlenül őszinte, a saját hibáival szemben épp úgy, mint mások gyöngeségeivel, és ilyen gyöngeségeket talál bőven. A családi bűnök – házasságtörés, szeretetlenség, gyűlölködés – mellett, az elmebaj különböző szintjeit is felvonultatják a szereplők, az alkoholizmusból fakadó antiszociális magatartástól, a hisztérikus féltékenységen keresztül a krónikus hazudozásig. Ez utóbbi éppen Karint jellemzi – szerencsére. Szerencsére, hiszen így soha sem tudhatjuk, hogy mikor túloz, fantáziál, és így a szörnyűségeket inkább mulatságosnak látjuk, mint rettentőnek.
A Mielőtt elalszol tipikus női regény. A szereplők jellemzése, érzelmeik és gondolataik ábrázolása, kapcsolatrendszerük bemutatása sokkal részletesebb, mint a cselekmény leírása. A mű szerkezete, a kor divatos példáit utánozva, töredezett (a posztmodernt a női regényírók találták ki, mert nem volt érzékük a hagyományos, realista regény bonyolult konstrukciójának megkomponálásához – úgy is minden csak narratív struktúra), ugrálunk az időben, s utólag visszatekintve, ez nem igazán indokolt. Azt gondolom, a szerzőnő titkos vágya az volt, hogy írjon egy jó Bergman-féle forgatókönyvet, amelyet majd az apja megfilmesít, és az anyja és ő eljátszhatják a főszerepeket. A film nem készült el…
Empatikus feminim ismertetés:
Minden krétai hazudik, mondta a krétai Epimenidész, és mi azóta is tanácstalanul állunk, ha a könyvünk narrátora megkérdőjelezi saját szavainak hitelességét. Mi az igaz egy regényből, és mi az igaz a körülöttünk létező világból? Elmesélek nektek egy történetet, de az események hitelességéért nem vállalom a felelősséget, a szívetekkel figyeljetek rám, mert talán a szív az, amely nem hazudik. Ilyen gondolatok járhattak a fiatal írónő, Linn Ullmann fejében, amikor könyve megírásába kezdett.
Karin Blom, a húszéves norvég lány, a családjáról mesél. Négy generáció sorsfordító eseményeiről, szerelmekről, esküvőről, születésről, válásról és halálról. Norvégia, Tokyo, New York, az 1930-as évektől 2000-ig, csapongva szállunk a fiatal lány fantáziájának bűvöletében. Minden család életében előfordulnak ilyen történetek, a kalandvágyó férfiak keresik Amerikát, aztán a csalódott asszonyok a hamvaikat egy urnában őrizve térnek vissza Norvégiába. A nővérek a szeretett férfin összeveszve harminc évig nem beszélnek egymással, a boldog házaspár a hitvesi ágyban a ridegség és a szeretetlenség nagy, szürke köveit találja. A férfi elmegy, síró asszonyt és gyermekeket hagyva maga után, és ilyenkor csak a csoda segíthetne. Higgyünk a csodákban! Az iskolába eljön a cirkuszigazgató, hogy kimenekítsen a gonosz tanár kezei közül, és még velünk is megtörténhet, hogy elbűvöljük álmaink asszonyát, vagy férfiját, aztán a megunt szeretőnket aranyhallá változtatjuk.
A regény címe, Mielőtt elalszol, motívumként háromszor bukkan elő. A mű elején és végén kimondatlanul, a gyermeki tisztaság és ártatlanság kiszolgáltatott helyzetét idézi fel, és közvetve azzal szembesít: élünk, vagy visszaélünk mások bizalmával, szeretetével? A harmadik, konkrét megjelenés, a 250. oldalon, a boldog, beteljesült, de titkos szerelem fájdalmas, örökké sajgó emlékével ajándékoz meg:
„Tudod, mit mondott nekem Rikard, amikor egymás mellett feküdtünk az ágyamban? Ahogy itt fekszem melletted, mielőtt elalszol, meglelem otthonom. Ilyen szépet még soha senki nem mondott nekem. Gondold csak el.“
Tárgyilagos kiegészítés:
A könyv vicces, elgondolkodtató, nőknek és férfiaknak egyaránt szórakoztató olvasmány.
