A kötet négy könyvnek nevezett részből áll. 1111111 szabálytalan szonett (1) krőzust játszik holdütötte vidék ezüsttel telik meg minden lábnyom kihűlt aranyát csörgeti az ég felijed margit krisztusi csöndben (11) ha magamra hagy péntek este (11111) R tekihezrosszvoltamnézel a (1111111) folyamodj hát az értelemhez végül s hagyj fel várni a reménnyel Zalán Tibor honlapja, ahol nagyon sok verse és vele készült interjúk is olvashatók, elolvasható itt. Ez az ismertető a moly.hu-n jelent meg először.
Az első könyv 64 oldala három hosszú szabadverset tartalmaz, melyek Kassák Lajost és Allen Ginsberget idézik. Az Ének Pohárért címűt hallottam először, Zalán Tibor előadásában, Sári László zeneszerző komponálta kísérettel, talán Vácon, 1980-ban; aztán nem sokkal később Zebegényben, akkor már Binder Károly zongoraművész volt a költő előadópartnere. Mindkét előadás megrázó volt: kísérleti versek kísérleti zenével, nehezen befogadható, de felkavaró műalkotások. A többnyire rímnélküli verssorok a gondolatok tartalmi, és a szavak formai asszociációs láncai mentén szerveződtek. A dramatizált előadásmód és a különböző zajokból, zörejekből összeálló zene szövedéke annyira szuggesztív volt, hogy a közönséget teljesen beterítette és a székéhez szögezte. A nézők többsége – többnyire gimnazisták, egyetemisták, fiatal értelmiségiek – a szöveg előzetes ismerete nélkül értelmileg képtelen volt befogadni az előadást, de egy-egy szekvenciaként visszatérő szakasz, és önmagában is jelentést hordozó kulcsszó által vezérelve, érzelmileg követték a produkciót, a feszültségek hullámhegyeit és hullámvölgyeit. Emlékszem, amikor elhallgatott a zene és a szöveg, a teremben még sokáig néma csend volt. Aztán felhangzott némi felszabadult sóhaj, és csattant fel a gyér taps. A közönség inkább magával volt elfoglalva, mint sem hogy azzal törődjön, tetszését vagy nemtetszését fejezze ki az előadóknak.
Újraolvasva ma is azt érzem, nehezen befogadhatók ezek a szövegek, és igénylik a dramatizált előadásmódot, a zenei kíséretet. Az eredeti produkciókról nem készült felvétel, az egésznek olyan happening hangulata volt, ami egyszeri és megismételhetetlen. Valószínűleg a korabeli Magyarország szabadsághiányos légköre, és a bennünket betöltő 1968-as illúziók is kellettek a sikeréhez. Zalán Tibor ezen a korszakán teljesen túllépett, és amikor egy későbbi beszélgetésben szóba kerültek ezek a művei, azonnal hárított. Ma már a klasszikus, zárt versformák híve.
A második könyv 58 oldala 58 verset tartalmaz, megfigyelések és szabad leírások a visszavonulás díszletei között cím alatt. E versek hossza pár szótól fél oldalig terjed. Többnyire szabadversek, de rögtön az első teljesen kötött formában íródott. Kassák, József Attila és Pilinszky hatását éreztem a legerősebbnek, de egyenként érdemes volna mindet megvizsgálni, elődöket és hivatkozási pontokat keresve.
A harmadik könyv, amely véleményem szerint a kötet csúcspontja, hét szabálytalan szonettet tartalmaz.
A negyedik könyv Ne-U cím alatt képversek és a kollázsok társításából született, és inkább képzőművészeti, mint irodalmi alkotásoknak tekinthető 35 képet tartalmaz.
A kötet a JAK Füzetek 8. darabja. E sorozat a Fiatal Írók József Attila Körének kiadványa volt, és a 1970-es és 1980-as évek legérdekesebb irodalmi kísérleteinek nyújtott megjelenési lehetőséget.
most hogy a semmi kapuján kilépsz szeretődet csókold kétszer vállon
emeli arcát riadtan feléd ? kié-nagy madár verdes fölöttem
enyém volt madár nyugodj meg végre holdárban úszik haja vetése
elmerülnek tornyok fák és házak
krőzust játszik holdütötte vidék most hogy a semmi kapuján kilépsz
szárny ver fölötted lány néz utánad
mint homályos szobában kisgyerek
dühösen csapok jobbra balra
felöklelek mindent és leverek
aztán csak arcom tenyerembe
lecsapom pillantásom réseit
nyugtatom magam mint gyógyszerrel
ő nincs – csak amit látok – - létezik
szesznek döccentem sajgó fejem
asszonyok forró szoknyája alatt
bolyongok : verserdő fejedelem :
véremben felvert szarvas szökken
hajamban halál-úr-kaszás arat
az idő elzuhan dérütötten
M fájdalombanliliomfürdik z
A higgyükazálomnemmocskos s
R akkorsemhaeljutaföldigá o
G lmombantöltöttemnekedhi t
I degtejetvéresedénybegyá í
T vavoltammárbelátomsmité m
M rezaverscserébemikorszí t
Í vemrenagyotcsapottavolt i
T madárezüstszárnyaholdt g
O óloldtamelcsónakotminta r
S kicsakjátsziknevettemmé a
Z gisénfordultamhátrakővé m
A dermedtenállszszememben r
nem lesz hűs csípejű asszonyod ki majd az akaratod mellé térdel
míg töprengsz: kinek lenne haszon ha elmetszi szíved a költemény
kannibál-gyerek gond rágcsálja csontod fogy ami benned valamit
ért lépkedsz márvány-csöndű vízeken húsodba kövér halak
harapnak valahol már várnak idegen asszonyok szádba rézpénzt
raknak hajadat kifésülik gondosan sírnak s visszaadnak a napnak
Zalán Tibor: Opus N3: Koga
2011.05.07. 09:48 vargarockzsolt
3 komment
Címkék: magyar kortárs költészet zalán tibor
A bejegyzés trackback címe:
https://vargarockzsolt.blog.hu/api/trackback/id/tr232884389
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Levéltáros · http://leveltar.blog.hu/ 2011.05.07. 22:28:33
Hű mennyire mélyre merülsz, és még élvezed is. Kísérleti versek kísérleti zenével, ez nagyon durva. Nekem egyszer volt valami ehhez távolról közelítő élményem, Krasznahorkai egy könyvbemutatóján voltam (legnagyobb kedvencem), és két jazzfenomén adott közben egy kis bemutatót. Nem emlékszem a nevükre, és keresni sincs kedvem. Amikor a zongorista munkáskesztyűben bejött, akkor már gyanítottam, hogy nehezen befogadható zene lesz. A zongorát és a gitárt nem a hagyományos módon használták, a zongorista a munkáskesztűvel tépte a zongora húrjait, a gitárosra nem is emlékszem, hogy játszott, de nem gitárosként. Ott is nagy csend volt az előadás után, bár szerintem inkább a döbbenettől. Elhiszem, hogy új utakat kell keresni, és nem a mások által már megcsinált dolgokat újracsinálni, de a kísérleti izék nekem már nem jönnek be.
vargarockzsolt 2011.05.08. 17:00:09
Na jó, akkor a kedvedért a következő bejegyzésem megint egy Krasznahorkai lesz.