Mit gondolok erről a könyvről? Nagyszerű gondolatok vannak benne, és igazi, bátor, lázadó irodalom. Egy fiatal és kezdő író még nem fél a radikalizmustól, mer a lényegre koncentrálni, azaz el akarja foglalni, a saját képére akarja formálni a világot. Azért ír, mert olyan gondolatok vannak a fejében, amelyeket meg kell osztania másokkal. Azokkal a másokkal, akik nem látják: teljesen elszúrják az életüket. Pedig olyan egyszerű minden!
Az első történet, a címadó kisregény, a halálról szól. Csak a halálról. Egy AIDS-es beteg haldoklása olyan, mint ha a holttestet nem temetnénk el, és nézzük, amint kihull a haja, elszíneződik a bőre, majd lefoszlik a csontjairól a hús. Érdekes, mert lehet beszélgetni vele, beszélgetni egy hullával. Illetve nem is az az érdekes, hogy ő mit mond, mert ő nem tud semmi egyebet mondani, mint hogy fáj neki, és nem akarja, hogy eltemessék. Inkább az az érdekes, ahogy a környezete reagál a haldoklására, a halálára. Ki így, ki úgy. A családja, a barátja, mind kialakítják a maguk stratégiáját és taktikáját, hogy elviseljék az elviselhetetlent. A háttérben feltűnik a 20. századi világtörténelem is, a maga szörnyűségeivel: népirtásaival és háborúival. De ez nem több, mint díszlet. 242 ezer ismeretlen hirosimai ember halála nem ráz meg jobban, mint egyetlen egy emberé, akit ismersz.
A második történet a művészetről szól és „Amikor először hallottam Jon Morton amerikai zeneszerző „Donald J. Rankin közlegény concerto hamis hegedűre” című művét” – címet viseli. A könyv olvasása közben végig azt gondoltam, Hendrix, Joplin, és a The Doors zenéje szól a háttérben, ehhez képest itt egy komolyzenei darabról van szó. Persze olyan komolyzenéről, amelynek csúcspontját a disszonáns hangok jelentik. És ezt a darabot nem a Carnegie Hallban adják elő, hanem egy lepukkant, bontás előtt álló szálloda dísztermében.
A művészet feladata az volna, hogy megmutassa szakrális világ értékeit. A társadalom többségének erről fogalma sincsen. Ezért aztán a művészek anyagi megbecsültsége nem tükrözi az általuk létrehozott műalkotások értékét. Ez persze nem is fontos. A világ legnagyobb zeneszerzője lehet takarító egy amerikai külvárosi banképületben, s a róla szóló történet megbújhat egy elsőkötetes szerző novelláskötetében.
A harmadik novella címe: Egy halál változatai. Egy börtönigazgató beszámolóit tartalmazza egy elítélt kivégzéseiről, a kivégzés különböző lehetséges változatairól, beszámolókat, melyeket az elítélt anyjának kell megküldeni. A szerző azt gondolja, felháborító, kegyetlen, barbár dolog az emberölés, még ha egy állam igazságosztó és megtorló rendszere áll is mögötte. Az olvasót leülteti egy kényelmes karosszékbe, aztán megmutatja neki a látványt, a szertartást, a ritust, amely az élet kioltásához vezet. Az újra és újra, kisebb változtatásoktól eltekintve állandóan ismétlődő eseménysor nem megszokáshoz vagy beletörődéshez vezet, hanem fokozza a kínt, a szemlélő felelősségét, aki tétlenül kénytelen nézi az elfogadhatatlant.
A negyedik történet az idegen, de megismerhető múltról, az emlékezés titkairól és fontosságáról szól, miközben a szerző nagyanyjának alakját idézi. Talán ez kevésbé sikerült, mint az előző három elbeszélés, és ennek egyszerű magyarázata van. Ehhez a témához inkább szükséges élettapasztalat, bölcsesség, elmélyült gondolkodás, amelyre egy kezdő író még nem tehetett szert. Ha Tarkovszkij Tükör című filmje, vagy Bartók késői, már Amerikában írt zenéi adják a mércét, akkor ez a történet nagyon kevés. Nem baj, a többi három kárpótol helyette.
Mit fogsz gondolni erről a könyvről? Egy fiatal ember gondolkodásában meg lehet találni a tiszta megoldásokat. A jót a rossztól el lehet választani, és nem lehet kibújni a felelősség alól. A művészet szent, a halál és az emberi kegyetlenség botrány, amelybe nem szabad beletörődni. Aztán majd később jönnek a kompromisszumok, hisz megalkuvás nélkül élni csak a szentek tudnak. A naiv, éretlenül lázadó fiatalokat a biztos egzisztencia sáncai mögül gyanakvóan figyelők bölcsességével fogod majd mondani: ügyes könyv, talán túl radikális, de majd kinövi. Ha majd benő a feje lágya, rendszerünk megbízható támasza lesz. Addig is elfér a könyvespolcon, a Zabhegyező vagy egy Kerouac kötet mellett.
Ez a recenzió a moly.hu-n jelent meg először.
