Nyáron az a szokásom, hogy sufnit, kalyibát, fészert, színt, fáskamrát építek. Többnyire fából, földbe ásott oszlopokra, deszkával, linóleummal és náddal befedve, de ha van hozzá anyag, akkor könnyűfém szerkezetből vagy téglából, és igyekszem valami bokor mellé telepíteni, hogy onnan a futónövények, folyondárok, liánok benőjék, és így a kert részévé váljon. Ha lesz elég időm, meg kell majd vennem a szomszédos telket is, hogy ott folytathassam az építkezést, mert gyűlik a később majd felhasználható lom, faanyag, gerenda, deszka, léc, cölöp, tuskó, tüzelő, amit az esőtől védeni, fedett helyen tárolni kell.
Az egyik faépület, régi szerszámoskamra sarkában van egy szekrény, a szekrényben papírdobozban régi könyvek, többnyire az olcsókönyvtár kötetei, de időnként rátalálok egyéb kincsekre is. Most egy eddig csak mindig odébb tolt, piros borítójú, Vendégkönyv feliratú kötet került a kezembe, és ahogy kinyitottam, azonnal rájöttem: igazi ritkaságra leltem, pont arra, amire szükségem van.
Ez a könyv egy kézzel írt, egyedi példány, mint egy kódex, Lenin életéről és munkásságáról. Ha erről írok értékelést, nem hányhatja senki a szememre, hogy spoiler, mert ez csak az enyém, más nem olvashatja, legfeljebb akkor, ha én kölcsön adom.
Mielőtt a könyv cselekményét elmesélném, néhány szót a műfajáról. Egy igazi posztmodern alkotásról van szó, amely a 20. század végén divatba jött kortárs irodalmi művek előképének is tekinthető. Feltételezhető, hogy Temesi Ferenc (Por, Pest), Esterházy Péter (Bevezetés a szépirodalomba), Beregi Tamás (Egyetleneim) ismerhette e munkát, hisz legjobb műveik rokonsága vitathatatlan. Mondhatnók azt is, hogy az ismeretlen szerző köpenyege alól bújtak ki ők.
Fényképek és bélyegek, idézetek és vendégszövegek alkotják a könyv egyik részét (pl. az Uljanov-család képe; Lenin harcostársai körében 1897-ben; a pétervári forradalmi események térképe; Lenin találkozása Szamueli Tiborral; Lenin dolgozószobája, s a néptől kapott íróasztalkészlete), melyek a címszereplő életét és munkásságát a tények, az objektív valóság felől világítják meg, s mintegy ellenpontozzák a kötet másik részét, amely a talán kissé ironikusnak szánt, patetikus hangnemben előadott élettörténetből áll.
Ki volt hát Lenin? E kérdésre itt és most nem adnám meg a választ, legyen talán meglepetés azon kiválasztottak számára, akik majd ezen munkát, jóvoltamból, kezükbe veszik. Előzetesen talán csak annyit árulnék el, hogy Rejtő Jenő (alias P. Howard) klasszikus remekművében, a Három testőr Afrikában című filozofikus pamfletjében a Nagy Levin minden idők egyik legnagyobb szakácsaként szerepel, s az ő sértett méltósága számomra mindenkor a leginkább követendő magatartásformát jelentette.
De legyen elég ennyi a személyes szálból! Egy jó értékelés – bár nem nélkülözheti a kritikus szubjektív véleményét, személyisége lenyomatát – objektivitásra kell hogy törekedjék, s a józan szakmaiság bástyája mögül szükséges megfogalmazódnia. Ez esetben a szakmai álláspont egyértelmű: a művet egyedisége, formai újszerűsége, valamint a tartalom ironikus többértelműsége a kortárs irodalmi kánon korszakalkotó, megkerülhetetlen darabjává teszi.
Ez az írás a moly.hu-n jelent meg először.
