vargarockzsolt

Holden Caulfield (Zabhegyező): Igen, olvastam. A könyvtárból vettem ki, nem ezt kértem, de tévedésből ezt nyomták a kezembe, azt hittem tré lesz, de nem. Egész jó könyv.
Én az olyan könyveket szeretem, amik humorosak is, meg lehet filózni is rajtuk, és ha elolvastad, akkor kedved támad felhívni a szerzőt, hogy beszélgess vele.
Mondjuk, ezt a Millert nem hívnám fel, mert lehet, hogy már olyan vallásos tébolyult, fanatikus vagy mi. Amikor a könyvet írta, már akkor látszott rajta.
Van aki nem bírja elviselni a háborút, bekattan tőle. Úgy hallottam. Miller bombázótiszt volt a II. világháborúban, részt vett a Monte Cassino-i bencés kolostor szétbombázásában, és ez eléggé megviselte. Biztosan ezért írta a könyvet.
A történetét nem mesélem el, utálom azokat az okostojásokat, akik elmesélik a könyv történetét, és akkor már nem marad semmi izgalom, amikor olvasod. Azért annyit mondok róla, hogy tudd, hogy mire számíts, hogy a jövőben játszódik, egy atomháború után, amikor az embereknek újra kell kezdeni a civilizációt, ami nem egyszerű dolog. Szerzetesek a főszereplői, akik megőrzik a tudást, egy Leibowitz-rendi kolostorban. A Leibowitz egy tudós volt, akit szentként tisztelnek. Ezek a szerzetesek egészen jó figurák, néhánnyal igazán szívesen elbeszélgetnék. Van közöttük egy apát, aki, amikor nagyon nem tetszik neki valami, elveszti a fejét, és jól bemázol egyet egy palinak, akit nagyon utál. Ezt meg tudom érteni, én is ilyen vagyok, ha elvesztem a fejem. Pedig utálom az erőszakot, de van olyan, amikor már nem tud az ember mást csinálni.
A filozófiai szövegek egy része kicsit magas volt, amikor olyanról beszéltek, hogy a zsidó kiválasztottság tudat, meg a keresztény eredendő bűn okozta felelősségérzet. Az ilyen szövegek nekem túl elvontak, meg különben is, megvan az embernek a saját baja ezek nélkül is. Van két ismerősöm, Franny és Zooey, na, ők tudnák értékelni az ilyeneket.
Viszont az a része egészen jó volt, amikor tudósok felelősségéről vitatkoztak, meg arról, hogy a vallás nélkül mit ér a tudomány. Persze, a szerző úgy állította be, hogy a vallás a legfontosabb, de ezt megbocsátottam neki. Talán azért, mert látszott, hogy őszintén gondolja, és nem mismásol, meg hazudozik. Én utálom az álszent szentfazekakat, akiknek csak a dumájuk van, de ez nem ilyen.
A történet izgalmas, és elég sok humoros jelenet van benne, és a filozófia is párbeszédekben van leírva, amikor a szereplők vitatkoznak, ezért érdekes.
Elég kemény könyv, a szerző nem bánik kínéletesen a szereplőivel, időnként folyik benne a vér, szóval nem olyan széplelkeknek való. De mondom, jó könyv.