Öt szabad esszé az irodalomról, kultúráról. Könnyedség, gyorsaság, pontosság, képszerűség, sokrétűség – ezek a címek, amelyek kapcsán Calvino megosztja velünk gondolatait. Dantétől Borgesig sok kedves szerzőjét idézi, megcsillogtatja mitologikus tudását, és mesél saját műveinek indítékairól is. Azoknak ajánlanám, akik szeretik Umberto Eco non fiction írásait.
/>
Caravaggio: Medusa
Amikor elindultam a pályámon, minden fiatal író előtt categoricus imperativusként állt a korábrázolás igénye. […] Alighanem ekkor ismertem föl, mennyire súlyos, mozdíthatatlan és tompa a világ, s hogy ezek a tulajdonságok az írásra is nyomban rátelepszenek, ha nem találjuk meg, hogyan térjünk ki előlük.
Néha úgy éreztem, hogy hovatovább megkövül a világ […] Mintha senki se kerülhetné el Medúza könyörtelen pillantását.
Italo Calvino: Könnyedség 8. oldal
Benvenuto Cellini: Perseus
Egyetlen hős képes levágni Medúza fejét, Perszeusz, aki szárnyas saruban repül, s aki nem néz rá Gorgóra, csak a bronzpajzson tükröződő arcmására pillant. […] Perszeusz, hogy levághassa Medúza fejét, anélkül, hogy közben kővé válna, azzal viteti magát, ami a legkönnyebb, a széllel és a felhőkkel, tekintetét pedig arra szegezi, ami csak közvetett látványként, tükörben foglyul ejtett képként jelenik meg előtte. […]
Perszeusz és Gorgo kapcsolata bonyolult, nem ér véget a szörny lefejezésével. Medúza véréből szárnyas ló születik, Pegazus – a kő súlyossága ellentétébe fordulhat –, ő pedig egy patadobbantással forrásvizet fakaszt a Helikon hegyén, s ezzel oltják szomjukat a Múzsák. […]
Valahányszor úgy találom, hogy az emberi világ súlyosságra van ítélve, arra gondolok, hogy Perszeuszként egy másik térbe kellene repülnöm.
Italo Calvino: Könnyedség 8-13. oldal
A hold, valahányszor megjelenik a költők soraiban, mindig a könnyűség, a lebegés, a csöndes igézet érzetét képes kelteni. […] mert Leopardi csodája éppen abban áll, hogy megfosztván a nyelvet minden súlyosságtól, a holdfényhez teszi hasonlóvá. A verseiben sokszor visszatérő hold alig néhány sort tölt meg, ám ennyi épp elég, hogy besugározza fényével az egész költeményt, avagy hiányának árnyát rávetítse.
Enyhe, világos éj. Szellő se rezdül,
A háztetők s kertek fölött nyugodtan
Mereng a hold s tisztán kirajzolódnak
A távoli hegyormok.
__
Óh, hold, szelíd fény, esztendeje éppen,
Hogy szorongó szívem e dombra űzött
Csodálni téged; jól emlékezem még:_
Akkor is az erdő fölött lebegtél,
Akárcsak ma, betöltvén csupa fénnyel.
(Rába György fordítása)
Italo Calvino: Könnyedség 35-36. oldal
Arthur Koestler
Carlo Levi írta: Minden eszköz, minden fegyver bevethető, hogy megmeneküljünk a haláltól és az időtől. Ha két végzetes és elkerülhetetlen pont között az egyenes a legrövidebb út, kitérőkkel kell meghosszabbítani, s ha a kitérők olyan bonyolultak, kuszák, tekervényesek és váratlanok lesznek, hogy saját nyomunkat is elveszítjük, talán a halál sem akad ránk, talán az idő is eltéved, talán a folyton változó zugokban rejtve maradhatunk.
Elgondolkodtatnak ezek a szavak. Én ugyanis nem vagyok a kitérők embere, más szóval inkább az egyenesre bízom magam, hátha elvisz a végtelenbe, ahol elérhetetlen leszek. Inkább hosszasan számítgatom a menekülési röppályát, s várom, hogy kiröpíthessem magam, akár egy nyílvesszőt, és belevesszek a messzeségbe.
Italo Calvino: Gyorsaság 61-62. oldal
[Calvinonak itt biztosan eszébe jutott Arthur Koestler: Nyílvessző a végtelenbe című könyve.]
Stéphane Mallarmé
Aki a mértani kompozíciót kedveli – ennek hagyományát Mallarmé-tól kezdve nyomon követhetjük a világirodalomban –, az a mai tudomány alapvető rend-rendetlenség ellentétpárjából indul ki. A világegyetem hőfelhőben olvad szét, menthetetlenül entrópiaörvénybe zuhan, ám a visszafordíthatatlan folyamatok mélyén meghúzódhatnak rendszigetek is, lehetnek olyan létdarabkák, amelyek formába próbálnak rendeződni, olyan kivételes pontok, melyek mintha tervrajzzá, jövőképpé állnának össze.
Az irodalmi mű éppenséggel olyan darabka, amelyben a létező formává kristályosul, értelmet kap, nem állandó, végleges, ásványi mozdulatlanságba merevült értelmet, hanem élő szervezethez hasonló elevent.
A költészet a véletlen nagy ellensége, noha maga is a véletlen gyermeke, s jól tudja, hogy végső fokon mégiscsak a véletlen kerül ki győztesen. „Un Coup des Dés Jamais n'Abolira le Hasard” [A kockadobás nem törli el a véletlent. Mallarmé]
Italo Calvino: Pontosság 87-88. oldal
