A könyv feléig egy alkoholelvonó kúrán éreztem magam, ahol a nyugtatókkal letompított főszereplő nem túl érdekfeszítő párbeszédeit és monológjait időnként megszakítja egy falusi művelődési ház népművelőjének előadása a melegekkel szembeni kötelezően elvárható, politikailag korrekt beszédmódról, valamint az ausztrál bennszülöttek sanyarú sorsáról.
Aztán bejött egy pszichológus, és pszichodrámát játszottunk: megismerhettem a fontosabb szereplők sanyarú gyerekkorát, továbbá annyi anya- és apakomplexust, hogy abból Szophoklész mester és Freud doktor egy életen át nyugodtan munkálkodhatott volna.
Ennek ellenére nem rossz könyv ez, mert a második fele eléggé elborult, és az ausztrál mondavilág is érdekes, még ha egy krimi dramaturgiai vezérfonalának szánva kissé erőltetettnek is tűnik.
Úgy hallottam, Nesbo későbbi krimijei sokkal jobbak, de az állandó főszereplő életének előtörténete miatt ezt sem szabad kihagyni. Na majd meglátjuk.
Európa nagy részén tilos a halálbüntetés, de ha népszavazást tartanának, biztosan a kivégzések visszaállítását követelők lennének többségben. Nem csak az elrettentés miatt. A gonosz javíthatatlan, ezért meg kell semmisíteni. Ha lehetséges, akkor szenvedjen fájdalmas kínhalált, hogy kapja vissza azt a fájdalmat, amit okozott. De ezt a „felvilágosult elit” nem engedi. A humanista jogászok és politikusok. Mi marad a nép egyszerű gyermekének? Az akciófilmek és a bűnügyi regények. Valahol ki kell hogy éljük gyilkos ösztöneinket.
Persze, vannak olyan finomkodó krimik, ahol a bravúros nyomozáson van a hangsúly, de Nesbo nem ilyeneket ír. Nála minden olyan, mint az életben, véres és mocskos. Aztán a végére jön a hepiend. Mert a jónak győznie kell, ezt várjuk tőle, és ő tudja ezt. Ismer bennünket, a frusztrációinkat, a félelmeinket, azt hogy mitől szorongunk és mitől undorodunk, és azt is, hogy mivel lehet ezeket a feloldani. Játszik a sablonokkal és a karakterekkel, mi pedig izgatottan követjük a mutatványt, és úgy mozgunk, mint a marionett figurák.
Hogy milyen ez a regénye? Az eleje kicsit lassú, van benne egy csomó elvarratlan szál is, de mind ez lényegtelen, mert a közepétől szinte letehetetlen.
