Szép város Kolozsvár brummtatta brummtatta
Majd ott lakunk a Habosnál brumtatta brummtatta
Jöjj hát, mér baboznál brummtatta brummtatta
Őrangyal gyere rám brummtatta brummtatta
Sírtok, mi, sírtok!?
Úgy, hogy az Budapestig elhallatszik!
S onnan meg ki tudja, merre s meddig tovább!
De sírtok-e a mi nevünkben is?
Ott ülünk-e veletek a vonaton mi is,
amikor elszaladtok panaszkodni?
Panaszolkodtok-e a drága jó Piripan
szomszédotok nevében is, aki
nem jelentett fel a szekuritátén,
mikor félrészegen mindenfélét
összehordtatok?
Sírtok, mi, sírtok!?
S közben táskaszám kapjátok
az illatos Fa-szappanokat, a kávét,
az illegálisan itt alvó barátaitoktól?
Azt hiszed, nem látom?
Piripannak nem kell kávé?
Piripannak nem kell szappan?
Piripan kap szappant valahonnan?
Kap valahonnan a világból?
Nem kap!
Tőletek kap, hogy hallgasson.
Sírtok, mi, sírtok?!
De amíg nem sírjátok ki
a Piripan könnyeit is,
addig csak a kávétokért sírtok,
meg a szappanotokért.
Mit? Hogy az iskolátok?
De hiszen ott áll a sarkon!
Odajár az én gyermekem is.
A tietek is, meg az enyém is.
S ez olyan nagy baj?
Ezért kell Budapestre futkosni?
Mert nem akartok velünk egy iskolába járni?
Én is szívesen járatnám a gyerekem Bukarestben.
Hát bírom én azt? Nem bírom.
Pedig látod, a szappanodat, a kávédat
el se fogyasztottam.
Szétosztottam itt-ott,
tudod te jól,
a hivatalokban.
Én hova menjek sírni?
Bukarestbe? Na, ne kacagtass!
Hallgass, amíg jó dolgod van.
Olyan jó pont, mint nekem.
Nincs sorsom, kevercsém brummtatta brummtatta
Légy a takaros enyecském brummtatta brummtatta
A szőke Habosnál brummtatta brummtatta
Kis lékünk vár brummtatta brummtatta
Ej, domnule Kenéz,
hát mégis, hogy gondolják?
Nem hagyjuk magukat érvényesülni?
Az életükre törünk?
Nincs talán autója?
Nincs talán falusi háza?
Nincs állása?
Nincs fizetése?
Nem kapott meg minden díjat
a román államtól?
És a barátai is?
Soroljam a neveket is?
Higgye el, kapásból felsorolom!
Nincs talán Sütő elvtársnak nyaralója?
Ott fönn, a maguk Hargitáján!
S nincs talán Molnos elvtársnak
és Király elvtársnak is háza Kidén?
Vagy Árkossy elvtársnak sincs Mikházán?
És nincs-e talán nekik is autójuk?
Vagy a feleségeik netalán munkanélküliek?
A maga felesége nem szövi már évek óta
és értékesíti engedély nélkül
azokat a kalotaszegi szőtteseket?
Nem így van, Kenéz elvtárs?
Vagy nem mondok igazat?
Az életükre törünk?
Nem hagyjuk magukat érvényesülni?
Ej, ej, Kenéz elvtárs!
Az édes keménység brummtatta brummtatta
A havasokon kevélység brummtatta brummtatta
A bércek hegyén tulipiros kis buldózer vár brummtatta brummtatta
Păi, frate, măi, omule,
no nem azért, mert ittam egy kicsit,
de hát nem férünk meg jól itt egymás mellett,
ebben a köpködőben?
Látom, megitta már maga is a magáét!
Futu-le-muma-n cur,
összevissza pofáznak mindent,
csupa hazugság az egész,
azt hiszi, hogy én nem látom,
hiszen látja mindenki,
futu-le muma-n cur
hát nem, domnule? nem így gondolja?
aki azt mondja, hogy én rosszat
akarnék magának, az hazudik,
egyszerűen hazudik, domnule,
hozok még egy felest,
ha meg nem bántanám vele,
megiszik velem még egy felest, ugye,
most már mindegy úgyis,
majd csak hazatalálok valahogy,
na és ha elittam a húspénzt, hát elittam,
különben sem volt hús sehol,
majd esznek puliszkát,
fel lehet nőni azon is,
én is azon nőttem fel,
futu-le muma-n cur,
hogy ilyen jó, meg hogy olyan jó,
csak ezt ne hallanám mindenhol, egyfolytában,
ahogy a vasgárdista nagyapám mondta:
futu-le muma-n cur...
Szép város Kolozsvár brummtatta brummtatta
Majd ott lakunk a Habosnál brummtatta brummtatta
Hol minden piros-sárga-kékben jár brummtatta brummtatta
Hát nem szép, domnule,
meg kell hogy mondjam,
nem szép magától,
hát nem akarja szaporítani
a magyarok számát?
Mi, hogy már van két gyereke?
Na és? Elég az? Elég az a hazának?
S ráadásul román orvos végezze el a munkát?
Ő kerüljön börtönbe, mi?
Jó, jó, csak vicceltem!
No, akkor feküdjön csak fel a kedves kis felesége
ide a konyhaasztalra,
a hímzett terítőt, igen, vegyük le elébb, persze,
itt van ez a gumilepedő,
a műszereket elhozta, úgy-e, ahogy mondtam,
nem észlelt semmi gyanúsat,
nem követték az utcán, hogy látta?
Magyar orvos persze nem vállalta, mi?
Ja, hogy már többet is csinált,
és most már nem meri...!?
Auleu!
S szabad kérdeznem,
miért nem használ a kedves férje óvszert?
Ahhoz csak-csak hozzá lehet jutni!
Hogy nem meri kikérni a patikában?
Vagy talán szégyelli!?
Ej, ej, maga egy ragyogó nő!
Hát miért kellett magának
egy ilyen pasashoz hozzámenni?
No de félre a viccel! És akkor kérem ide azt a fogót!
Aztán ne is lássuk egymást többé!
Mert én aztán az atyaúristen előtt is tagadni fogom,
hogy valaha is jártam a maguk lakásában!
Nyugodjon meg! Csináltam én már a, no,
nem is merem megmondani kiknek is!
Becsületes, jó magyar családok.
Úgy látszik, kedvelnek engem a magyarok.
No hiszen, ha én vagyok a megmentőjük!
Ja, pardon, a borítékot!
Leszámolva, igen.
És maga most elmegy sétálni!
A táskát pedig a műszerekkel percre pontosan
ugyanabban az órában holnap ugyanoda vissza!
Csengetés két rövid, egy hosszú!
Az édes keménység brummtatta brummtatta
A havasokon kevélység brummtatta brummtatta
A bércek hegyén tulipiros kis buldózer vár brummtatta brummtatta
Nos, taica,
hát én nem tudom, minek csinálják ezt
a tieid, de ez így nincs rendben,
értsd meg, nincs rendben,
a múltkor is, igenis mutatták a tévében,
jönnek drukkolni,
javában megy a meccs, s akkor
a magyar szektorból egyszer csak
hirtelen felcsapódik egy zászló,
egy piros-fehér-zöld zászló,
s elkezdenek vele csápolni ide-oda,
piros-fehér-zöld, piros-fehér-zöld,
no, értem én, ştiu eu Ferencváros,
ştiu eu şi Újpest,
de hát azért az mégse járja,
aztán megjelenik egy olyan pancarda,
s ott van rajta, hogy Erdeli inapoi, valami ilyen,
s mutogatják, emelgetik,
az a hülye operatőr meg, persze,
tartja rajta a kamerát, mutatja,
hát már mondja meg, mi köze van
egy focimeccsnek Trianonhoz,
mert tudom én jól, azért mutogatták,
lehet, hogy ezt a meccset is
csak azért szervezték, azért fogadták el,
hogy idejöhessenek a pancardájukkal,
meg csápolni a zászlótokkal,
bocsánat, a zászlójukkal,
mert hát ugye, a te zászlód mégiscsak
a mi zászlónk kell legyen,
mégiscsak a mi kenyerünket eszed,
hát nem igaz, ott belül nem tudom, mit érzel,
de itt élsz velünk, a mi kenyerünket eszed,
egy kicsi belátás azért csak nem ártana,
azért azt mégse kéne, hogy a magyaroknak
drukkoljatok, bár látod, így is megvertük
őket, nem segített az se.
Mi, hogy ocsmány román
transzparenseket is lehetett látni?
Én nem néztem a meccset.
Hogy bemondta a Kossuth Rádió?
Na látod, megint Budapesta,
megint Budapesta, mindig csak ezzel jöttök,
hogy Budapesta, Budapesta.
Szép város Kolozsvár brummtatta brummtatta
Majd ott lakunk a Habosnál brummtatta brummtatta
Hol minden piros-fehér-zöldben jár brummtatta brummtatta
Brummtatta brummtatta
Bai, bai, mindjárt nekem jössz,
na nézz oda, hogy vezet ez is,
biztos ungur vagy te is, osztán
azt hiszed, hogy még mindig
a tietek itt a világ, hát nem, taica,
a Trabant, az igen, az a tied,
ebből is látszik, ki vagy, mi vagy,
hagyd csak, tudom én jól, már
többször is hallottam, meg ott,
la secuii, tele is vannak az utak
Trabantokkal, csak úgy kapjátok
attól a Fozokostól, az, az, a ti miniszteretek,
igen, igen, mit nézel úgy rám,
ti kapjátok mind a Trabantokat,
mert ő csak nektek ír kiutalást,
csak írjátok a kérvényt,
s már ott is az autó a ház előtt,
nem várunk két évet, mint más,
nem várunk egy évet se, mi,
bai, bai, nincs ez így jól sehogy se,
osztán a sofőrvizsgán nyafogtok,
hogy én nem tudom jól román,
vezetni tudok, de nem tudok jól román,
a vizsga meglesz mégis, csudák csudája,
mert viszek jó forintok, aztán itt ni,
a lámpánál, bai, mindjárt nekem szaladsz,
nem piros-fehér-zöld, piros-sárga-zöld!
ennyit láthatnál még attól,
hogy erdélyi vagy, az, az, piros-sárga-zöld,
és még jó, mi, hogy nem piros-sárga-kék,
no hiszen, még csak az kéne,
meg is pukkadnál talán,
ej, taica, taica, nem tudom, mi lenne veletek,
ha egyszer ott kéne éljetek,
valahol a regátban...
Szép város Kolozsvár brummtatta brummtatta
Majd ott lakunk a Habosnál brumtatta brummtatta
Jöjj hát, mér baboznál brummtatta brummtatta
Őrangyal gyere rám brummtatta brummtatta
Hát én otthon nem láttam
egyetlen ungurt se, az már igaz,
ott nálunk Moldovában nem volt egy se,
itt meg teli van veletek az utca,
jonápot, jonápot, csak ezt hallom mindenfele,
igaz, egy mégis volt ott a gyárban, egy mérnök,
akiről azt mondták, hogy nu-i de al nostru,
no, de hát én azt gondoltam, hogy
Magyarországról jött, onnan ni, din Ungaria,
nem is értettem, hogy mit keres köztünk,
mit akarhat, miért van ott,
még azon is csodálkoztam,
hogy olyan jól beszél románul,
de hát nem akartam én beleütni az orrom
olyasmibe, ami nem rám tartozik,
vittem a talicska, hoztam a talicska,
a mérnök elvtárs meg csak annyit mondott
mindig, jól van, nenea Sandru, jól van,
nem is mondott ő egyebet soha semmire,
mindig csak azt mondta, mindenre,
hogy e bine aşa, e bine aşa.
Szép város Kolozsvár brummtatta brummtatta
Majd ott lakunk a Habosnál brummtatta brummtatta
Hol minden piros-sárga-kékben jár brummtatta brummtatta
Brummtatta brummtatta
(Az oratórium teljes szövege a KolozsvárLátóban olvasható.)
Idézetek első része itt.
