vargarockzsolt

Bombasztikus. Posztmodern Holocaust-regény, hollywoodi klisékkel, hatszáz oldal tömény giccs.
Nem hattyúk és őzikék, hanem nácik és zsidók, kommunisták és disszidensek, szkinhedek és bevándorlók, németek és amerikaiak, berliniek és indiaiak, férfiak és nők, szex és szerelem, öregek és fiatalok, tudomány és misztika, atomfizika és kabbala, vér és egyéb testnedvek, identitás és emlékezet, krimi és lélektan, realizmus és fantázia – és még lehetne sorolni az ellentétpárokat, amelyre a könyv épül. Mindez együtt egy hosszú, elég nehezen olvasható, mert rendkívül összetett nyelvezetű, és bonyolult cselekményű lektűr.
A könyv az olvasóját azzal hitegeti, hogy a téma komolyságához méltó magasirodalmat nyújt a számára, a legdivatosabb posztmodern eszköztárát felvonultatva, ráadásul a szex és az erőszak pornográfiáját is bőven megmutatva, de valójában az egész nagyon üres.
Az látszik rajta, hogy egy igen művelt, és alapos műgonddal dolgozó író hatalmas munkája, amelynek egyes részletei még akár emlékezetesek is lehetnek, de összességében nem térülnek meg az olvasásába fektetett energiáink. Mondhatnám akár azt is, hogy egy Pilinszky négysoros vers több mélységet hordoz, mint ez a gigantikus regény.
Ugyanakkor őszintesége, jó szándéka nem vitatható. A szerző maximális tisztességgel igyekszik szembenézni a 20. század legrémisztőbb kísérteteivel, és ha a posztmodernben utazókat így lehet az antifasizmus és antikommunizmus táborába téríteni, akkor már megérte.