Mottó: Ha majd transzhumán entitás leszek, és ki kell választanom, kinek az agyában tárolt információkat akarom feltölteni a virtuális tudatomba, Rajaniemi az esélyesek között fog szerepelni. És élvezni fogom.*
@pat
Hardcore sci-fi poszthumán, cyberpunk világban, az elején egy szót sem értettem belőle, csak drukkoltam, hogy a főhős megússza, olyan volt mint egy akciófilm, halálos párbaj a Dilemmabörtönben.
Aztán szépen lassan letisztult, jöttek az információk, okosan adagolva, tudományos jövő**, posztmodern kalandozás***, jutott idő lírai közjátékokra is, miközben kinyílt a világ, mindig újabb és újabb körökön keresztül, de a kíváncsiság és a feszültség kitartott egészen a csúcspontig, ami talán kissé összecsapott, jócskán maradt elvarratlan szál is, de nem baj.
Jól szórakoztam, érdekel a folytatás, szeretem a tudományos-fantasztikus ponyvát.
Ja, és imádtam az oroszos elnevezéseit: gogolok, fjodorovok, Szobornoszt, meg a többit is: pellegrini, arkhón, cádik, gevulot, zoku, hallgatagok.
* @pat értékelése
** lásd erről @hispan értékelését
*** lásd erről @vicomte értékelését
Zseniális, ahogy az atomfizika szókincsét az Ezeregyéjszaka meséivel, egy egyedi és titokzatos mitológiával és egy roppant izgalmas kalandregénnyel kombinálja.
Kötelező mindazok számára, akiket a Kvantumtolvaj és a Fraktálherceg már elvarázsolt. A három történet valójában egyetlen kötetbe kívánkozik, úgy lehetne egy klasszikus sci-fi remekmű.
A szépirodalom felől olvasva a posztmodern utalások továbbra is működnek és szórakoztatnak – például Narnia Ruhásszekrényűrhajója egészen zseniális ötlet volt –, de ebből a kötetből már hiányzott számomra a Kvantumtolvaj technikai varázslatainak újdonsága és a Fraktálhercegezeregyéjszakás mesevilága.
A karaktereken pedig lélektani hitelességet számon kérni talán felesleges is, hisz mi lehet hiteles a poszthumán hősökben, akiknek személyisége teljesen bizonytalan – a világuk természetének megfelelően.
A cselekmény természetesen most is lehetetlenül izgalmas volt, de azért feltűnt, hogy a konfliktusok megoldásának elég egyszerű módjait találta ki a szerző: a hősök rendszeresen átmenekülnek alternatív világokba, másik dimenziókba nyúlnak vagy lelassítják az időt. Ez valójában csak bűvészkedés, ami persze egy hard sci-fiben megbocsátható.
Összességében a három kötet egyenként is remek szórakozás, de együtt igazi remekmű – a maga kategóriáján belül, a ponyvák között SPOILER. Hogy csak ott, azt azért sajnálom, mert az első két kötetben – szerintem – benne volt egy műfajokon átlépő szépirodalmi remekmű lehetősége is.
* SPOILER alatt: Én imádom a ponyvát!