„Alighogy megfulladtam tőle. Ebből. Ettől.”
„Mindegy. Szóval. A fő, ahogy mondani szokják, a szépirodalom. Mert naplót írni, ez később kiderül, mint egy tettes: az szépirodalom.”
NEGYEDIK FEJEZET
Fülig Jimmy naplója
I.
Akkoriban lejöttem a hajóról, akkor elhatároztam, hogy naplót írok. Ez akkor úgy volt, hogy előzőleg leereszkedőn csevegtem egy utassal, mert akkor már felvettem a sors akaratából nevelő lett halottnak néhai ruháit…
Mindegy. Szóval. A fő, ahogy mondani szokják, a szépirodalom. Mert naplót írni, ez később kiderül, mint egy tettes: az szépirodalom.
Akkor kisült egy nagy marhaság. Mert a sors kifürkészhetetlensége következtében kifolyó halottnak ruháit megfelelőre átalakíttattam egy szabóval, aki utazott a hajón. De arra kise gondolna, hogy a halottnak inge is van. Azt nem renoválták, úgyhogy szűk volt. Ki hitte volna egy ekkora nagy megboldogultról, hogy kis nyaka van ingben? A kis nyaka van ingben? A kis nyak az ingét, az ingének, ingnyakának. Alighogy megfulladtam tőle. Ebből. Ettől.
Magvető, 1971. 3. változatlan kiadás, 101. oldal.
Vajon EP olvasott Rejtőt? A nyelv, amint megkérdőjelezi önmagát. A nyelv, amint az elbeszélés nehézségeiről beszél (Ottlik). És persze az alvilág és a felvilág összeér, és persze a felvilágban vannak a mocskosabb figurák, noha az alvilágban sincsenek Grál lovagok. Épp úgy, mint az életben. Nem a csavargó, a kültelki rabló, a hajléktalan az igazi nagy gazember, hanem az Előretolt Helyőrség egykori szerzője, a sok száz milliós alapítvány vezetője, a gátlástalan politikus, aki az életvitelszerűen közterületen tartózkodót kriminalizálja, és börtönbe küldi. Nem változik a világ.